Karnagy, zenetanár, művészeti vezető.
A CARITAS COLLECTIO KAMARAZENEKAR és a CISZTERCI SZENT ALBERIK KÓRUS művészeti vezetője, 2012-től az Erkel Ferenc Társaság és a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Választmányának Elnöke. Feleségével Varsányi Erika hegedűművésszel – aki a MÁV Szimfonikus Zenekar tagja – és három fiúgyermekükkel Budapesten élnek.
Ének-zene tagozatos általános iskolai és gordonka tanszakos zeneiskolai tanulmányait követően a budapesti Táncsics Mihály Gimnáziumban és annak ifjúsági zenekarában folytatta tevékenységét. Sorkatonai szolgálata után az Eötvös Loránd Tudományegyetem Zenei Tanszéke Ének-zene-karvezetés szakos hallgatója lett, szakmai tantárgyainak jelentős részét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárainál hallgatta. 1989-ben diplomázott, felsőfokú tanulmányai mellett a Budafoki Ifjúsági (ma Dohnányi Ernő) Szimfonikus Zenekar tagja volt. 1992-ben kulturális- és marketing menedzserképzőn kiváló minősítéssel szerzett újabb képesítést. 1991-2001 között több karnagyi kurzus aktív résztvevője volt, esetenként saját kamarazenekarával közreműködőként is.
Harmadévesen 1987-ben alapította meg feleségével a CARITAS COLLECTIO KAMARAZENEKARt, két esztendővel később az ERKEL FERENC KAMARAKÓRUSt, 1988 óta folyamatosan tanít zenét a középiskolás korosztálynak.
Főiskolás korától kezdve hangversenykritikákat, tanulmányokat és beszámolókat írt az Egyetemi Lapok, a KÓTA, a Parlando és a Zeneszó c. folyóiratokban, valamint az MTI számára, számos riport, rádióműsor résztvevője volt többek között Dr. Batta András zenetörténésszel, az LFZE rektorával együttműködve.
Szakmai tevékenységének első jelentős állomása 1994-ben a Zeneakadémián, a HYMNUS születésének 150. évfordulójára szervezett ünnepi hangverseny volt, melyen Erkel kamarazene művei és egyetlen kantátája mellett bemutatta az 1844-es nemzeti színházi Himnusz-pályázat Erkelén kívül még fellelhető darabjait is. Ezt követően ifjúsági, illetve – rangos helyszíneken, ünnepeinkhez kapcsolódó – önkormányzati és szállodai koncertsorozatok, fiatal művészek diplomahangversenyeinek szerkesztő-műsorvezetője, valamint közreműködője volt. Zenekari-, kórus-, és oratórikus hangversenyek alkalmával megszámlálhatatlan énekes, hangszeres szólistával és hozzávetőleg 50 magyar és külföldi kórussal dolgozott együtt. Együtteseivel és vendégkarnagyként számos rádió-, és televízió közvetítés dirigense volt, Európa 8 országában adott koncerteket.
1998-tól 2011-ig kilenc saját CD-felvétel elkészítése, és számos további lemezen való közreműködés fűződik a nevéhez, együtteseihez. Ezek között négy első magyarországi, illetve digitális nemzetközi felvétel. A Magyar Millennium évében rögzítette a CISZTERCI SZENT ALBERIK KÓRUSsal és a MÁV SZIMFONIKUS ZENEKARRAL a HYMNUS-SZÓZAT című történeti lemezt, melyen meghallgatható a ma ismert összes 1844-es egykori pályamű, valamint először szerepel felvételen Erkel eredeti fohásza mindenki számára közénekként is énekelhető hangnemben. A CD 2000-2002 folyamán kórusalapítványuk és az Oktatási Minisztérium jóvoltából eljutott Magyarország minden településének közoktatási intézményeibe és a határon túli magyarság körébe is. Említésre érdemes C. Saint-Saëns: Oratorio de Noël, és J.M.N.García: Requiem c. műveinek magyarországi bemutatása és felvétele, vagy két New Yorkban megjelent korongjuk Frank Fezishin, magyar származású trombitaművésszel, melyek közül az elsőt – Trumpet Music from the Baroque – 2003 tavaszán a hónap felvételének választották Angliában. Legutóbb a Hungarotonnál megjelent Erkel Choral Works CD egyik dirigense volt, melyet 2012-ben kategóriájában – Magyarországról egyedüliként – az International Classical Music Awards (ICMA) legjobb tíz felvétele közé nominált a nemzetközi zsüri. A lemezcég a CD kísérőfüzetének megírására is felkérte.
Az Erkel-évben az István Király opera karigazgatójaként és a Magyar Cantate kiadásában, újkori bemutatásában tevékenykedett. Ugyancsak 2010-ben a „Finale” c. rövidfilm karmestereként szerepelt, mely azóta több nemzetközi kisfilm fesztiváldíjat nyert.
2011 januárjában a Művészetek Palotája – Fesztiválszínház: Hymnus, 1844 – műsorvezetője volt, a Liszt bicentenáriumi évben mutatta be együtteseivel a Via Crucis vonószenekari átiratát.
2012. június 23-án az Erkel Ferenc Társaság Közgyűlése az Egyesület elnökévé, szeptember 28-án a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége Tisztújító Közgyűlése a Választmány elnökének választotta meg.
Szakmai tevékenységéről írások jelentek meg többek között a Heti Válasz, a Magyar Nemzet, a Vasárnapi Hírek, a Várnegyed, az Életképek című folyóiratokban, illetve a Zeneszó, a Parlando, A Magyar Kodály Társaság Hírei, Az Erkel Ferenc Társaság Hírlevele és a Zenekar című szakmai lapokban, riportok készültek vele a Magyar Televízió, a DUNA TV, a HÍR TV, a Kossuth-, a Bartók-, a Lánchíd-, a Katolikus-, és a Civil Rádió műsoraiban.
A Gyulai Erkel Ferenc Emlékház újranyitása alkalmával 2011. május 18-án a család képviseletében tartott avatóbeszédében elmondta:
„Bár kisiskolás koromtól fogva, különösképpen amikor elkezdtem ismerkedni a hangszeres zenével, roppant büszke voltam az Édesanyámtól olykor hallott tényre; „Fiam tudjad, ha a Magyar Himnuszt énekeljük, azt szépapád komponálta” - ez mégsem önelégültséggel, hanem kezdetben titkolt örömmel, később egyre inkább a megfelelni törekvés felelősségével töltött el.”
Forrás: erkeltarsasag.hu
