A történet pedagógiai értéke felbecsülhetetlen: a dzsungel törvénye
olyan rendet követel, amely példaértékű az ember számára, s a gyermeket a
közösségben rejlő erő felismerésére, becsületességre, egyenességre
tanítja/neveli. Teszi mindezt észrevétlenül, finoman, rendkívüli bájjal
és humorral, a Magyar Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Színház előadásában
pedig mindezeken túl pazar díszletben és jelmezben, eredeti indiai
dallamokat idéző zenei világgal, táncokkal gazdagítva.
Alkotók:
A vadont dalra fakasztotta: Ruga Viktor Megfestette: Varga Ernő Az irhákat foltozgatta: Lipka Orsi és Nyírő Beáta A vadakat táncra bírta: Borbély Kriszta A csordát terelgette: Borisz
Sahriár király szíve kővé dermedt – árulás és fájdalom zárta börtönbe a lelkét. Amikor elé vezetik Seherezádét, a rabnőt, minden megváltozik. A lány, hogy életét mentse, mesélni kezd.
A kényszeres evő, szeretetre méltó, negyvenes Maureen nassol, hogy ne gondoljon bele a magányába, pizzákat rendel, mert szerinte a paradicsomszószban oldódik legjobban a bánat. De azért még ad egy utolsó esélyt a romantikának, amelyről már épp készül teljesen lemondani.