Ünnepelt operaénekesek voltak. Mára visszavonultak. Egy békés művészotthonban él a tenor, a basszus és az alt - amikor egy nap váratlanul beköltözik a szoprán is. Teljessé vált az egykori legendás Nagy Négyes. Minden szerep változatlan: a kamaszosan túlfűtött Rigoletto, a kacér Maddalena, az érzékeny Herceg, a kiszámíthatatlan Gilda.
Sérelmek, vonzalmak mintha tegnap történtek volna, véd- és dacszövetségek mintha tegnap köttettek volna. És előttük a nagy feladat: egy Verdi-gála, hosszú évek után újra a közönség előtt. De olyan-e ma is a hangjuk, mint fénykorukban? Egyáltalán: hol ér véget a magánember és hol kezdődik a művész? Ronald Harwood (Az öltöztető, illetve A zongorista Oscar-díjas szerzője) színdarabjában az örökifjúságról és a művészet hatalmáról mesél iróniával, sok humorral.
Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával kölcsönvettek pár elegáns bútordarabot és műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, Melkett ezredest, illetve egy gazdag műgyűjtőt, Lembergert. Azonban váratlanul elmegy az áram, így teljes sötétségben kell fogadni és megnyerni az illusztris vendégeket. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul Harold Gorringe, a szomszéd is idő előtt állít haza…