A találóan csak Adóztass, ha tudsz címet viselő film angolul egy szójátékot süt el a „kapj el, ha tudsz”-ra és ennél jobb elnevezést aligha lehetett volna adni a közel 2 órás tényfeltáró mozinak. A néhol vicces, de többször sokkoló dokumentáció a mamutcégek és a kisemberek közötti pénzügyi szakadékra mutat rá még jobban olyan, általunk is igen jól ismert multikkal példázva, mint a McDonald’s, a Google vagy az Ikea. A néző szemtanúja lehet annak, ahogy ezek a vállalatok kijátsszák a politikai rendszer hibáit, cinkosokat keresnek és elbújnak a törvény elől, miközben az egyszerű kisembereknek maradnak az egyenlőtlenségek és az egyre csak növekvő megszorítások. Mialatt épp kifosztják a nagyok a gazdaságainkat offshore számlákon keresztül a bankokat is bevonva, egy ponton felmerül a kérdés: mekkora a politikusok bűnrészessége ezekben az esetekben, melyeket a mezei halandó csak úgy emleget – adócsalás. S míg az egyszeri nép tagjait ezért busásan megbüntetik, vajon a többiek mégis hogy tudják megúszni? Az EU-tól Svájcon át az USÁ-ig, több bankláncban kutatják fel és fejtik meg az alkotók e „rejtélyeket”, érthetővé téve az egész folyamat mechanizmusát.
„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”