1998 nyara, Kabul. A romos várost megszállták a tálibok. Mohsen és Zunaira fiatal szerelmespár, akik az erőszakkal teli hétköznapok és minden sanyarúságuk ellenére még hisznek a jövőben. Ám egy nap Mohsen meggondolatlanságot követ el, ami felborítja a terveiket. A vetítés után vendégünk és beszélgetőtársunk a film rendezője, Eléa Gobbé-Mévellec.
Lucy Kirkwood 2016-os színdarabja humorral és élettel telin mesél három hatvan év körüli ember, egy házaspár és régi kolléganőjük váratlan fordulatot vevő találkozásáról. A szülők és a nagyszülők generációjáról beszél, de a gyermekekért emel szót, a sokasodó környezeti katasztrófák korában feltéve a kérdést: milyen világot hagyunk örökrészül nekik?
Egy zárt közösség valahol Európában, ahol a férfiak hozzák a törvényeket. Ők döntik el, mi helyes, mi nem. A nők dolga, hogy tiszteljék, szolgálják és feltétel nélkül elfogadják ezt a világot és azt az omnipotens Istent, akit a férfiak saját képmásukra fabrikáltak. Ez a közösség nem felejt, és nem bocsát meg. És nem fogadja be az idegeneket.