A szülő-gyerek kapcsolat népszerű témája az irodalmi műveknek, sok legendás szerző írt a generációs viszonyokról, a megélt sérelmekről, a közös fejlődésről, a tanulás és a felemelkedés lehetőségeiről.
De vajon felmenőink története mennyire a mienk? Hogyan kezeljük örökölt sorsunkat, mit jelent a hála, a szeretet, a félelem a gyermeki lét tükrében? A bennünk élő gyerek hogyan irányítja sorsunkat?
Hogyan befolyásolja életünket, ha már első tapasztalatainkat is a fájdalom és a veszteség határozza meg? Mennyi idő kell ahhoz, hogy szembenézzünk örökségünkkel és letegyük a terheinket? Hány újjászületésünk lehet emberileg, szakrálisan és az alkotói létben?
Miképp vall szüleiről Kaffka Margit, Heltai Jenő, Gutai Magda, vagy Radnóti Miklós? József Attila az elérhetetlen apa alakját idézi meg Szellemidézés című versében, így vall róla: „Bronzajka mozdul, s nem hallik szava.”
Az esten fókuszba kerül Grecsó Krisztián Apám üzent nagysikerű regénye is, amely tavaly jelent meg. A szerző eddigi legszemélyesebb könyve, amely mégsem életrajz, hanem fikció. Regényes nyomozás a családi múlt után, amely a személyes vallomás látszatát kelti. Az író műveiben visszatérő motívum a család: a felmenők, a legendás Juszti mama és a regénybeli táj már ismerősek lehetnek az olvasók számára.
Grecsó érzékenyen ábrázol nehéz élethelyzeteket – például egy fiatal felnőtté érésének fordulópontjait és traumáit –, és megmutatja, hogyan kell megküzdenie az örökölt lelki terhekkel.
Közreműködik:
Grecsó Krisztián író, költő
Buda László orvos pszichiáter, pszichoterapeuta
Wunderlich József színművész
Bach Kata színművész
