A Maladype együttese a játék, a színház és a társművészetek nyelvén keresztül valósítja meg a tépett idegrendszerű szerzőre jellemző tartalmi-formai összefüggések bizarr rendszerét. A nem mindennapi költői nyelvezet szavak nélküli színpadi megfogalmazása olyannak ábrázolja a világot, amilyennek az elbeszélő érzéseiben mutatkozik: állandóan változó, villódzó és korlátlan átalakulásokra képes.
Bruno Schulz, a tarka fantazmagóriák, mesék és szenzációk mestere értéktelen kacatokból építkezik, melyek kulisszái között az életünk folyik és ahol az egyedüli lényeget a maszkok és a formák állandó váltogatása adja. Bár Schulz a német expresszionisták, Musil és Kafka szellemi társa, az egyetemes méretűre dimenzionált rettegés helyett ő inkább saját gyerekkorából épít házat magának. A Fahajas Boltok mágikus-realista szerzője, a Monarchia végnapjait írja meg egy galíciai kisvárosban, melyben saját apja, Jakub a szolid kereskedő és filozófus-mágus alakjában Józef, a gyermek szemével láttatja a régi világ letűnését. A gyermekkor “lenne annak a ‘zseniális korszaknak’, a ‘messiási kornak’ a megvalósulása, melyet annyiszor ígértek nekünk az összes mitológiák.” – írja. A mindent elözönlő káosz agresszivitásával szemben Józef úgy védekezik, hogy beengedi azt házának falai közé, és helyet keres neki a lét tereiben: “Mekkora naivitás azt gondolni, hogy az élet ezernyi apróságáért küzdve alakíthatjuk sorsunkat! Már csak arra vágyom, hogy elaltassam a sors éberségét, és minden feltűnést kerülve, észrevétlenül jószerencsém oldalához simulva láthatatlanná váljak.
Játsszák:
Ádám Kornél
Dőry Brigitta
Erőss Brigitta
Fekete Róbert
Jáger Simon
Lukács Andrea
Mesés Gáspár
Pál Zoltán
Zsenák Lilla
Rendezte: Balázs Zoltán
Produkciós vezető: Balázs Katalin
Kreatív producer: Huszár Sylvia
Vélemény:
Az viszont igen, hogy ha nem félünk figyelni, magunkban elmerülni, az érzésszínház történetdarabkáit kiegészíteni, akkor Balázs Zoltán vezetésével olyan augusztusi varázslatban lehet részünk, mely egyedi és megismételhetetlen. Alkotás csak nekünk, személyre szabottan. A mi saját történetünk, amelyet csak nekünk játszanak el, mert mi is kellünk hozzá, hogy létrejöjjön. Az Augusztus a saját imaginációs terünkben megteremtett szellemi ajándék, amihez nyár este sem kell. Csak ők és mi. Szavak nélkül. Simon Sára, Criticai Lapok, 2019
Prága, Pozsony, Nagyszeben, Maribor, Szarajevó és Moszkva... Csak néhány állomás ahol a Balázs Zoltán által rendezett non-verbális előadás 2018. január 13-i bemutatója óta nemzetközi sikert aratott.
Díjak:
Különdíj "A kiemelkedő összjátékért és képi megfogalmazásért" XXX. Határon Túli Színházak Fesztiválja, Kisvárda – 2018
A zsűri díja "A kollektív alkotásért" - ISTROPOLITANA Nemzetközi Színházi Fesztivál, Pozsony, Szlovákia – 2018
