Az álarcosbál

A mű tematikája Verdi legádázabb harcát indította el a nápolyi, majd római cenzúrával. Az eredeti librettó egy svéd királygyilkosság valós, 1792-es történelmi eseményét dolgozta föl, de ez a kor politikai helyzetében túl kényesnek bizonyult, ezért megpróbáltak a cenzúra kedvében járni: a királyból gróf lett, és áthelyezték a cselekményt Európából az amerikai angol gyarmatokra. A római cenzúra néhány apró változtatással színpadra engedte a művet, amelyben ha lehántjuk a cselekményről a politikai gyilkosság rétegét, egy szerelmi történet tűnik elő: a politikai elégedetlenség mellett az igazi tét egy megmentésre szoruló házasság, amelynek kulisszájában a viszonzatlan szerelem és az elvakult féltékenység zsigeri érzelmei mozgatják a szálakat.
Az álarcosbál – a szerző eredeti szándékának megfelelően – III. Gusztáv svéd király történeteként látható az Opera repertoárján a fiatal versenygyőztes olasz rendező, Fabio Ceresa értelmezéseben.

ALKOTÓK

Szereposztás
Gustavo, svéd király....................................................... László Boldizsár
Renato Anckarström...................................................... Kálmándy Mihály
Amelia, Renato felesége................................................ Ádám Zsuzsanna
Ulrica.............................................................................. Wiedemann Bernadett
Oscar.............................................................................. Szemere Zita
Horn............................................................................... Palerdi András
Ribbing........................................................................... Kovács István
Christiano....................................................................... Fülep Máté
Főbíró / Amelia szolgája................................................. Kósa Lőrinc

Karmester....................................................................... Jankó Zsolt

Cselekmény

I. felvonás

1. jelenet
III. Gusztáv (Gustavo) svéd király támogatói és ellenfelei gyülekeznek a reggeli királyi audienciára. Oscar, a király apródja átnyújt gazdájának egy papírt, melyen egy álarcosbál vendéglistája áll. Gustavo felfedezi a listán Amelia nevét, a nőét, akibe titkon szerelmes, habár az asszony régi hű barátja, Renato, Anckarström felesége. Amikor a gróf belép, Gustavo hirtelen úgy érzi, hogy felfedték a titkát, de Renato mit sem sejt ura érzelmeiről. Azért érkezett, hogy figyelmeztesse a királyt, összeesküvés készül ellene. Gustavo annyira megkönnyebbül, hogy nem is akarja megtudni, kik az összeesküvők.  
A főbíró egy végzést ad át a királynak, melyben száműzetéssel kívánja sújtani a jósnőt, Ulrica Arvedsont. Miután Oscar védelmébe veszi az asszonyt, Gustavo úgy dönt, hogy álruhában látogatást tesz Ulricánál.

2. jelenet
Ulrica nőktől körülvéve épp Luciferhez fohászkodik; Gustavo halásznak öltözve vegyül el a hallgatóságban. Egy Christiano nevű matróz verekszi előre magát a tömegben, hogy Ulrica jósoljon neki: 15 év után még nem kapta meg az őt megillető elismerést. Ulrica azt látja Christiano tenyerében, hogy hamarosan előléptetik, és gazdag lesz. Gustavo titokban némi aranyat és egy előléptetésről szóló papírt csempész a tengerész zsebébe. Ulrica jóslata azonnal beteljesült.  
Amelia – szolgálóján keresztül – magánbeszélgetést kér Ulricától. A jósnő elküldi a látogatóit, csak Gustavo hallgatózik elbújva, míg Ulrica a kétségbeesett Ameliával beszél. Az asszony a jósnő varázstudományának segítségével próbál úrrá lenni a király iránt érzett szerelmén. A varázsszer, amit Ulrica ajánl, egy növény, amely a városon kívül, egy elhagyott mezőn terem, és éjfélkor kell leszakítani.  
Amelia távozása után Gustavo is tudni akarja a jövőt. Ulrica a férfi közelgő halálát látja: aki elsőként kezet nyújt neki, ő lesz a gyilkosa. Amikor a mit sem sejtő Renato belép és urát kézfogással üdvözli, majd nevén szólítja, senki nem hiszi, hogy Ulrica jóslata beteljesül. Most, hogy Gustavo álcája oda, Christiano összehívja az embereket, hogy kellő tisztelettel köszöntsék királyukat.

II. felvonás

Amelia, legyőzve félelmét, megérkezik éjszaka a mezőre. Gustavo titokban követte, s most megvallják egymásnak szerelmüket. Váratlanul Renato érkezik, hogy figyelmeztesse barátját a veszélyre: életére törnek. Gustavo arra kéri Anckarströmöt, hogy kísérje vissza a lefátyolozott, így férje előtt kilétét fel nem fedő Ameliát a városba.
Az összeesküvők megállítják a grófot és addig provokálják, míg kardot nem ránt. Amelia fátyla lehull: felismerik. Renato mély fájdalmában bosszút akar állni a királyon, és az összeesküvőket másnapra a házába hívja.

III. felvonás

1. jelenet
Renato úgy érzi, Gustavo és Amelia elárulta őt. Meg akarja ölni a feleségét, és meg sem hallgatja az asszonyt, aki ártatlanságát próbálja bizonyítani. Amelia készen áll a halálra, de azt kéri, hogy még egyszer utoljára hadd találkozzon fiával. A férfi rájön, hogy valójában Gustavón kell bosszút állnia.
Az összeesküvők – Horn és Ribbing gróf – Renato meghívására a palotába érkeznek, ahol megtudják, hogy ő is csatlakozni akar hozzájuk. Mindegyikük magának akarja a gyilkos szúrást. Renato a mit sem sejtő Ameliát kéri meg, hogy húzza ki a gyilkos nevét egy edényből: Renato a kiválasztott. Oscar érkezik, hogy átadja a meghívókat az álarcosbálra. Az összeesküvők elhatározzák, hogy az ünnepség alatt hajtják végre tervüket.

2. jelenet
Gustavo úgy dönt, hogy lemond Ameliáról. Oscar egy névtelen levelet ad át a királynak, melyben figyelmeztetik, hogy valaki meg akarja ölni a bál alatt. Gustavo úgy dönt, mégis elmegy a bálba, hogy senki ne vádolhassa gyávasággal.
Az álarcosbálon Renato kiszedi Oscarból, hogy a király milyen jelmezben lesz. A szerelmesek búcsút vesznek egymástól. Renato megöli a királyt. Gustavo utolsó erejével még biztosítja barátját felesége ártatlanságáról, és megbocsát ellenségeinek.