A rajzoló lány és a fiú újrateremti ezt az egymást-bámulós, álomszerű fura micsodát.
Az előadást Weöres Sándor címadó verse inspirálta. A látomásvers világa szabad, csapongó, szabálytalan, és mint Weöres költészete nagyon gyakran – korhatár nélküli. Az előadás ezt a nyelvezetet teremti újra a színpadon Mezei Ildikó és Taskovics Éva képzőművészek festményeivel, grafikáival és animációival.
Samu Bence 2007 óta fejleszti az Animata nevű software-t, mely életre tudja kelteni a színpadon rajzoló lány által létrehozott tárgyakat, figurákat. A kivetített világ és a táncosok egészen különös, szürreális viszonyba kerülnek ezáltal – a vonalak megszemélyesednek, interakcióba lépnek az élő szereplőkkel. Összemosódik a valóság és a képzelet, folyamatosan átírják egymást, aztán
„Jön a söprőgép tompa morajjal,
mögötte a hajnal
fut lobogó szőke hajjal,
csörömpöl a reggel, száll a fény...
és az éji tág csodát,
ezt a fura micsodát
ketten láttuk:
te meg én.”
Rendező-koreográfus: Szabó Réka
Rendező munkatársa: Czakó Máté
Szereplők és alkotótársak: Furulyás Dóra, Szász Dániel, Mezei Ildikó
Látvány/Visual design: Mezei Ildikó, Taskovics Éva, Samu Bence
Fény és tér: Szirtes Attila
Kosztüm: Szűcs Edit
Zeneszerző: G. Szabó Hunor
Zenészek: Csizmás András, Fenyvesi Márton, G. Szabó Hunor
Külön köszönet: Gőz István
Támogatók: Emberi Erőforrások Minisztériuma, Nemzeti Kulturális Alap, Trafó Kortárs Művészetek Háza
