A Ferencsik bérlet összeállítói gondos munkát végeztek: a hangverseny-látogatók a zeneirodalom legnagyobb remekei – Schubert utolsó, „nagy” C-dúr szimfóniája, Schumann II. szimfóniája, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, Haydn Katona-szimfóniája és Mozart c-moll miséje – mellett ritkábban hallható művekkel is megismerkedhetnek, amelyek azonban joggal tarthatnak igényt a hallgatóság érdeklődésére. Elég Cherubini Médeiájának drámai hangvételű nyitányára, Sibeliustól a Kalevala, a végtelen finn erdők és a liguriai tengerpart világát egyszerre megidéző II. szimfóniájára vagy Carl Philipp Emanuel Bach pezsgő frissességű hamburgi szimfóniájára gondolnunk. A felejthetetlen koncertélményeket olyan világsztárok garantálják, mint az oboajáték minden árnyalatát felmutató, karmesterként is kiváló François Leleux, a cselló mesterének számító Perényi Miklós, a berlini Komische Opernek két alkalommal is az év operaháza címet megszerző Nánási Henrik vagy a régi zene egyik ikonikus alakja, Konrad Junghänel. Kívánhatunk-e ennél többet?
Ferencsik bérlet / 4
2021. április 29., csütörtök, 19:30
Bach örökében
Carl Philipp Emanuel Bach: D-dúr szimfónia
Joseph Haydn: G-dúr („Katona”) szimfónia, Hob I:100
***
Wolfgang Amadeus Mozart: c-moll mise, K. 427
Rőser Orsolya I. szoprán
Halmai Katalin II. szoprán
Megyesi Zoltán tenor
Bakonyi Marcell basszus
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Konrad Junghänel
Carl Philipp Emanuel Bach 1768-ban lépett Hamburgban keresztapja, Telemann örökébe. A Nagy Frigyes udvarában eltöltött évtizedek révén a kor egyik legelismertebb komponistájának számított. A koncerten elhangzó mű az 1775–76-ban komponált négy szimfónia első darabja. Ezekről írta Friedrich Nicolai az Allgemeine deutsche Bibliothek hasábjain: „Az ilyen művek olyan ajándékok, amelyeket csak Bach adhat nekünk…”
Haydn utolsó tizenkét „londoni szimfóniája” közé tartozik a „Katona”-szimfónia is. A némely részletében borús kedélyvilágú Adagio bevezető után beköszöntő gyors főrész témái ugyan vidám hangvételűek, ám a tétel során a sötét árnyak vissza-visszatérnek. Az Allegretto középrészében jellegzetes janicsárzenét hallunk. A Menuetto (Moderato) az osztrák néptánc szellemében fogant. A Presto fináléban Haydn ismét a „törökös” hangzásvilágot használja hatáselemként.
1782 augusztusában Mozart feleségül vette Constanze Webert. A zeneszerző fogadalmat tett: hálaadó misével emlékezik meg az eseményről. A darabot Salzburgban kívánta bemutatni. 1783 őszén a kompozícióból csak a Kyrie, a Gloria és a Sanctus hangzott el. Később további részek készültek, de a liturgikus szöveg megzenésítése így is hiányos maradt. A töredékességében is lenyűgöző alkotáson érezhető a Gottfried van Swieten báró közvetítésével megismert Bach- és Händel-stílus hatása. A „stile antico” szellemében fogant a mise legdrámaibb tétele, a Qui tollis, amely a barokk passacaglia kromatikusan ereszkedő ostinatóját idézi meg, a kórus ugyancsak kromatikus, fájdalmas dallamával tökéletes egységet alkotva. Az est karmestere a – főként német és olasz – reneszánsz és barokk zene specialistájaként ismert Konrad Junghänel.
