Műsor
Csajkovszkij-Mészáros: A hattyúk tava, op. 20a - Jelenet és keringő
Csajkovszkij-Mészáros: A diótörő, op. 71a - A Cukortündér tánca
Kjui: g-moll prelűd
Kjui: Asz-dúr prelűd
Muszorgszkij-Mészáros: Egy kiállítás képei
Előadó:
Mészáros Zsolt Máté - orgona
Pjotr Iljics Csajkovszkij és az „Orosz Ötök” kapcsolata az orosz zenei élet két meghatározó irányzatának találkozását tükrözte. Az „Ötök” – Balakirev, Muszorgszkij, Borogyin, Rimszkij- Korszakov és Kjui – az orosz népi hagyományokon alapuló nemzeti romantikus zenét képviselték, míg Csajkovszkij a nyugat-európai romantika és a technikai tökély iránti elkötelezettségével tűnt ki. Csajkovszkij az 1860-as években találkozott az „Ötök” tagjaival, köztük Balakirevvel, aki tanácsokkal segítette például a „Rómeó és Júlia” nyitányfantázia megírásában. Bár osztotta lelkesedésüket az orosz népzene iránt, nem fogadta el maradéktalanul művészi hitvallásukat, mivel saját stílusában ötvözte a nemzeti és a nyugati elemeket.
Az „Ötök” kezdetben bizalmatlanul tekintett Csajkovszkijra, mivel ő a szentpétervári konzervatórium akadémikus képzéséből érkezett, amelyet ők elutasítottak. Később azonban közeledtek egymáshoz, különösen Rimszkij-Korszakov révén, aki maga is a konzervatórium professzorává vált. Csajkovszkij műveiben gyakran használt népzenei elemeket, ugyanakkor nemzetközi színvonalú szimfóniáival és balettjeivel – mint például a „Hattyúk tava” – túllépett az orosz zenei hagyományokon. Ezért sokan úgy tekintettek rá, mint aki egyesítette az orosz és nyugati zene legjobb erényeit. Kjui például kritikusan viszonyult Csajkovszkij műveihez, és konzervatóriumi vizsgakompozícióját
elmarasztalta, bár elismerte tehetségét. Másrészt Rimszkij-Korszakov, az Ötök „legnyugatosabb” tagja, később közeledett hozzá, és elfogadta a konzervatóriumi oktatás jelentőségét is. Muszorgszkij és Borogyin kevésbé foglalkoztak Csajkovszkij műveivel, mivel autodidakta háttérrel inkább saját nemzeti stílusukra koncentráltak. Az Ötök általánosságban kritikusak voltak Csajkovszkij nyugatias hatásaival szemben, de elismerték érzelmekben gazdag dallamvilágát és technikai kifinomultságát. Az Orosz Ötök zenei stílusa erőteljesen épített a népi dallamokra, heterofóniára és orientalista elemekre, míg Csajkovszkij inkább a nyugati harmóniai és formai elveket részesítette előnyben. Mindezek ellenére mindkét irányzat hozzájárult az orosz zene nemzetközi elismertségéhez.
