Műsor:
Robert SCHUMANN: Julius Caesar – nyitány, op. 128
ORBÁN György: Sopra canti diversi vonószenekarra
Erich Wolfgang KORNGOLD: Sok hűhó semmiért – szvit, op. 11
***
Ludwig van BEETHOVEN: 5. (c-moll, „Sors”) szimfónia, op. 67
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Vezényel: Erdélyi Dániel
A három hangversenyből álló Lukács bérlet csupa felfedezés. Mindenekelőtt két fiatal karmester nevét jegyezhetjük meg, hiszen a középgenerációt képviselő Héja Domonkos által vezényelt első koncert után a másodikon a harmincegy éves Hontvári Gábor, a harmadikon a harminchét éves Erdélyi Dániel számára kínál lehetőséget a bemutatkozáshoz a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.
A műsorok is sok érdekességet tartogatnak a friss élményekre vágyó zenehallgatóknak. Ilyen az első estén a hajdani Zeneakadémia megbecsült tanára, a romantikus Robert Volkmann III. Richárd nyitánya, amelyet merész stiláris ugrással Kurtág György Brácsaversenye követ. A második hangverseny hasonlóan éles váltással társítja Csajkovszkij nyitányfantáziáját, A vihart és Petrovics Emil 5. kantátáját, míg a harmadik alkalommal Schumann Julius Caesar-nyitánya után Orbán György vonós zenekari művét (Sopra canti diversi) és Korngold Sok hűhó semmiért szvitjét hallhatjuk.
A feltűnően tudatos műsortervezésre mindhárom program esetében a második rész teszi fel a koronát, a szünet után ugyanis mindannyiszor egy-egy népszerű Beethoven-szimfónia következik: először a 7., a középső hangversenyen a 6. („Pastorale”), míg a bérlet záró koncertjén az 5. („Sors”) szimfónia képviseli a kevésbé ismert zenék után az alaprepertoár legtekintélyesebb pilléreit. Kurtág versenyművét az első estén korunk egyik legkiválóbb brácsaművésze, Szűcs Máté tolmácsolja, míg Petrovics Emil kantátájának énekszólói Cserményi Zsombor basszusán csendülnek fel.
Jegyvásárlás
