Az Egypercesek egyszerre játékosak és kegyetlenül pontosak: hétköznapi pillanatokból építenek abszurd tükröt, amelyben magunkra ismerhetünk – néha nevetve, néha zavarba jőve, sokszor pedig egy hirtelen felismerés erejével. A beavatószínházi forma különösen közel hozza ezeket a történeteket: nem „kész” válaszokat kínál, hanem kérdez, vezet, gondolkodásra hív, és teret ad annak is, hogy a nézők együtt fedezzék fel, mitől működik Örkény humora, ritmusa, világlátása.
A próbák során az alkotók célja, hogy a rövid, sűrített szövegek élő színházi helyzetekké váljanak: egyszerre legyenek könnyen követhetők, mégis sokrétegűek – és közben végig megmaradjon az a finom egyensúly, amelytől Örkény mondatai egyszerre nevettetnek és gondolkodtatnak.
