Évről évre az ország minden tájáról, sőt határainkon túlról is több száz kórusénekes gyűlik össze, hogy több hónapos felkészülést és egy intenzív kórushétvégét követően a zeneirodalom legjelentősebb alkotásait szólaltassák meg Hollerung Gábor vezetésével. A kezdeményezést az éneklés iránti szenvedély vezérli, mely olyan fontos szerepet tölt be az amatőr kórusok életében, hogy a rendezvény még a pandémia alatt is meg tudott valósulni. Idén negyven éves ez a kezdeményezés, az ünnepi alkalomból a már hagyományos Orff: Carmina Burana mellett Petrovics Emil Lysistrate című vígoperáját adják elő.
Az egyfelvonásos vígopera Arisztophanész műve nyomán íródott. Athénban játszódik, a Peloponnészoszi háború idején. A nők esküt tesznek, hogy addig nem élnek házaséletet férjükkel, amíg azok be nem fejezik a háborúzást. A férfiak ettől persze nagyon szenvednek, verekedés tör ki, majd a nők elfoglalják a fellegvárat. Később már a nők is érzik a férfiak hiányát, férfiért imádkoznak. Végül megszületik a béke, s helyreáll a szerelem egysége is. Az opera a szerelem magasztalásával ér véget. A zene igen sokszínű: himnikus és szatirikus hangvétel, neoklasszikus, jazzes és musical jellegű részletek is találhatók benne.
Hangversenyünk második részében Carl Orff 1937-ben Frankfurtban bemutatott és máig töretlen népszerűségnek örvendő kantátáját mutatjuk be. Izgalmas zenei barbarizmusával a Carmina burana Stravinsky nyomdokán haladva kalauzolja a hallgatót a Benediktbeuern kolostorában fellelt középkori német kódex carpe diem szellemiségű, hol moralizáló, hol gyengéd, hol tréfás, hol lírai, sokszor a trágárságig vaskos, egyenesen pajzán diákdalainak forgandó szerencsét és múló szerelmet hirdető világába.