Takács-Nagy Gábor Mozart-Brahms sorozatának harmadik estjén a drámaiság az a szempont, amely rokonságba állítja a három művet. Mozart életének és életművének írói, elemzői szívesen ábrázolják valamiféle mérföldkőként, tájékozódási pontként Mozart operáit. Ebből a nézőpontból igen fontos az 1781-ben bemutatott Idomeneo című opera, amelyben először kap igazi jelentőséget a szereplők jelleme és egymáshoz való viszonyuk, más szóval a zenében is kifejezett dráma. Az Idomeneo nyitánya még nem azt a feszült drámaiságot fejezi ki, amely a későbbi Don Giovanni nyitány sajátja, de már jelen van benne.
Hasonlóképpen gazdag kifejezésben Mozart utolsó előtti szimfóniája, a „nagy” g-moll szimfónia, amelynek hangneme az ún. hangnem-dramaturgia szerint a feszült, drámai karakter hordozója. Kiemelkedően fontos ebben a műben a menüett-tétel, amely a szokásos, gálánsan kedves, vagy paraszt-tánc jellegű vidámság helyett valósággal ördögi, félelmet keltő zene. Brahms III. szimfóniája szerzőjének 50. életévében készült, túl a lélek fiatalkori nyugtalanságán.
Első tétele férfias erőt mutat, de egy ezzel merőben ellentétes, nyugtalanul kereső karakterű téma is megjelenik benne. A hagyományos scherzo helyén álló harmadik tétel egy befelé forduló férfi szemérmes, de mélyről fakadóan őszinte szerelmi vallomása. A legizgalmasabb ebben a műben a sötét f-moll hangnemű zárótétel. Kemény harcot ábrázol, amely végül nem mámoros diadallal, nem is tragikus bukással, hanem bölcs megnyugvással fejeződik be.
Egy amerikai kisvárosban élő egyetemista társaság minden hétvégén vacsorát ad, ahol egy-egy meghívott vendéggel vitaestet tartanak a világ megjavításának lehetőségeiről. Egy alkalommal az aktuálisan kiszemelt vendég helyett váratlanul más érkezik a házhoz, de ők gyanútlanul beengedik az idegent. A békés, világjobbító szándékkal rendezett vacsora hamarosan gyilkos fordulatot vesz, az események láncolata pedig olyan lavinát indít útjára, ami elképesztő méreteket ölt…
A Recirquel új produkciója, a Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszát kutatja, ahol a kommunikáció eszköze a test, az egyetlen közös nyelv a mozdulat. Az idilli létezés teremtményei a körülöttük lüktető „életanyag” folyamatosan alakuló, örvénylő természeti erejéből bontakoznak ki, hogy a megtisztulás, születés, ébredés és rítus jelenetein át elérjék az anima mundit, a világ szellemét.
Ismerős sorsok, világhírű slágerek, ellenállhatatlan humor. A színpadon négy díva, négy csodálatos nő, akik mesterei a humornak és varázslatosan énekelnek...
Kup bilet
