Még aznap este ugyanez a két fiú találkozik két lánnyal. A lányok szintén egy lakásban élnek, csak ők egy másikban. Vonzóak, veszélyesek, üresek és mindentudók. Van bennük valami nem-emberi. Vagy csak még nem sikerült megfelelő mértékben összeismerkedniük?
A házibuliban a történetük magát kezdi írni, a fiúknak nincs többé hatalma a cselekmény fölött, amelynek most már mind a négyen a részesei. Hőseink egy különös, kosztümös regény szereplőivé alakulnak, egy századokkal ezelőtti szomorújáték végrehajtóivá, amely mind stilisztikailag, mind dramaturgiailag zavaros, anakronisztikus, egyszerre lázálom- és szappanoperaszerű.
A fiúk közötti barátság és munkakapcsolat párharccá, rivalizálássá fajul. Ebben szerelem és karrierizmus egyaránt tényezők. A lányok közötti védszövetséget múltbéli sértettség, szerelmi féltékenység próbáltatja meg.
Mindeközben két alak egy bezárt kocsmában várakozik. A kocsma panorámaablaka a temetőre néz. Az ablakon keresztül ők is a temetőre néznek. Mit lehet tenni ebben a végtelen éjszakában? A polcok dugig vannak alkohollal.
Kié lesz a nő, mire megvirrad? Végül kik jutnak ki erre a sokszor emlegetett, vágyakkal és félelmekkel benépesített rétre? És ott boldogok lesznek? Látszólag ilyen kulcskérdések mozgatják a drámánkat.
De a legfontosabb kérdés mégis: hogy mikor nyit újra a Rácskert?
Játssza / engedje zajlani, végig: Barcsai Bálint, Fehér Balázs Benő, Fekete Ádám, Orbán Borbála, Messaoudi Emina, Tóvaj Ágnes
Tegyen róla, hogy kinézzen:
Molnár Anna
Álmodja fej fej mellett:
Bódi Zsófi
Hidaljon át mindent:
Kátai Orsolya
Lehetőleg írja és rendezze is meg:
Fekete Ádám
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma
