A zeneszerző tizenegyedik operájának szövegkönyvét zseniális librettistája, Hugo von Hofmannsthal halála után Stefan Zweig készítette el, Ben Jonson színműve alapján. "A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta" - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztségéről.
A történet Sir Morosus kapitányról szól, akit - házasodási szándékát kihasználva - megtréfál borbélya, unokaöccse (aki az örököse is lenne egyben), valamint annak felesége, Aminta. Megjátsszák, hogy összeadják a kapitánnyal Amintát, aki csendes teremtésnek adja ki magát, az "esküvő" után azonban valóságos házi sárkánnyá változik. Miután kiderül, hogy a házasságkötés csak tréfa volt, a megkönnyebbült Morosus kibékül kitagadott örökösével, és visszafogadja. A mű záró monológjának kezdő sorával - "Mily szép a zene, de főleg akkor, amikor véget ér!" - a zeneszerző kikacsint a közönségre: Strauss ugyanis jól tudta, hogy már nem olyan könnyedén komponál, mint korábban.
R. Strauss: A hallgatag asszony - háromfelvonásos vígopera, op. 80
Sir Morosus, nyugalmazott admirális: Rúni Brattaberg
A házvezetőnője: Temesi Mária
Schneidebart borbély: Dietrich Henschel
Henry Morosus, az admirális unokaöccse: Bernhard Berchtold
Aminta, a felesége: Rácz Rita
Isotta, operaénekes: Pasztircsák Polina
Carlotta, operaénekes: Kálnay Zsófia
Morbio, operaénekes: Geiger Lajos
Vanuzzi, operaénekes: Szüle Tamás
Farfallo, operaénekes: Cser Krisztián
Rendező: Anger Ferenc
Díszlet: Szendrényi Éva
Jelmez: Zöldy Z. Gergely
Zenei munkatárs: Bartal László, Bizják Dóra
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Nemzeti Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
