„Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, Erdély országban, az Aranyos folyó határainál, volt egyszer egy székely ember s annak a felesége. A szegény székely dolgos volt, a földjén dolgozott nap, mint nap. Egyetlen boldogsága szeretett felesége volt, de bizony meggyűlt a gondja vele, mert az asszonynak nem csak a ruhája volt pörgős, hanem a nyelve is és sohase azt csinálta, amit kellett volna... Úgy éltek, mint két kutya a kert közt...”
Kátya… Mit is írhatnánk Róla, amit még nem írtak meg? Mit is mesélhetnénk el Kátyáról, amit még nem hallhattunk másoktól? Talán semmit és ugyanakkor a mindent! Mert Ő az volt, aki mindannyian lenni szeretnénk. Egy elképesztő tehetség, kérkedés nélkül. Ő volt a fény, akinek hatalmában állt elűzni a mindennapok nyomorúságát.
Őt idézzük meg és köszöntjük születésnapja alkalmából, ragyogó művészek segítségével, egy páratlan emlékest keretében.
Fellépő művészek: Balázs János, Gubik Petra, Hrutka Róbert, Kis Diána Magdolna, Lackfi János, Miklósa Erika, Schmidt Vera, Szemenyei János, Zorán, Bozsik Yvette és táncosai. A művészeket a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar kíséri.