„Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, Erdély országban, az Aranyos folyó határainál, volt egyszer egy székely ember s annak a felesége. A szegény székely dolgos volt, a földjén dolgozott nap, mint nap. Egyetlen boldogsága szeretett felesége volt, de bizony meggyűlt a gondja vele, mert az asszonynak nem csak a ruhája volt pörgős, hanem a nyelve is és sohase azt csinálta, amit kellett volna... Úgy éltek, mint két kutya a kert közt...”
Sahriár király szíve kővé dermedt – árulás és fájdalom zárta börtönbe a lelkét. Amikor elé vezetik Seherezádét, a rabnőt, minden megváltozik. A lány, hogy életét mentse, mesélni kezd.