Mindennek van határa, állandóan feszegetjük a határainkat, a határ a csillagos ég, tartsuk tiszteletben egymás határait, közben meg a határok megszűntek, de határvédelemre szükség van, nem is szívesen lépjük át a határainkat, de a távolságtartás mégis rossz, de azért húzzuk meg, lépjük át, tartsuk tiszteletben, gyere közelebb, ne gyere, ez már nem is én vagyok, de most akkor mindennek van határa, vagy csak kinek hol? Mi van?
A hegyek között, egy eldugott alpesi szállodában eseménydúsan telnek a napok. Bár mindenki pihenni jött, de senki nem talál nyugalmat, pedig a körülmények adottak lennének a tökéletes kikapcsolódáshoz. Házaspárok, barátok, üzletfelek és művészek nyaralnak együtt, már nem először, de talán most utoljára, mert ezen a nyáron néhányuk sorsa menthetetlenül és végzetesen összegabalyodik.
Jobb hallgatni, félrenézni, továbbmenni... És csak csendben sírni. Főleg ha nő vagy! Ez a túlélési stratégia működött a kilencvenes években a csallóközi kisvárosban, Dunaszerdahelyen, ahol borzalmas bűncselekmények tették elviselhetetlenné a hétköznapokat. Húsz évvel később Durica Katarina megtörte a csendet, és beszéltetni kezdte azokat a nőket, akik annyi éven át hallgattak, pedig tanúk voltak, tanúk és áldozatok.
Jegyvásárlás
