Az ember változik. Egyszer eljön az a pillanat, amikor megkérdőjelezi mindazt, amiben nevelkedett. A felnövés, a függetlenedés folyamata ez. Függetlenedni a szüleinktől, függetlenedni a várostól, a minket irányító környezettől – függetlenedni korábbi énünktől. Mert valami megváltozik bennünk, találkozunk valamivel, amivel korábban soha. Egy új, eddig ismeretlen érzés, valami kábító, valami megemelő… Mondjuk a szerelem. Katyerina esetében legalábbis. És ez, a mindent megváltoztató szerelem az, aminek köszönhetően az egész élete… csak rosszabb lesz.
A régi görögök szerint nem az a bölcs, aki sokat tud, hanem az, aki tudja, mit érdemes csinálni. Tehát a bölcsesség a lényegre vonatkozó gyakorlatias tudás, amely eligazít abban, hogyan érdemes élni.
A fő kérdés tehát az: miként lesz az élettapasztalatból életbölcsesség?
A tapasztalati tanulás modellje szerint négy állomást járunk be újra meg újra, miközben a tudásunk a világról, az életről folyamatosan bővül.
A négy állomás: FELFEDEZÉS, GONDOLKODÁS, DÖNTÉS, CSELEKVÉS
A négy lépésnél buktatók is várhatnak ránk, de a továbblépés lehetőségei is feltárulnak.