Ödön von Horváth: Istentelen ifjúság
A regényt fordította: Kerényi Grácia
Színpadra alkalmazta: Hárs Anna, Sándor Júlia, Nagy Péter István
Egy ország a háború szélén áll. Gyűlöld az ellenségedet, kiáltják a kiképzőtisztek. Jogos minden, ami fajtestvéreink javára szolgál, harsogja a rádió. Az egyes ember most nem számít, a nemzet jövője a tét. A jövő pedig, mint mindig, a fiatalokon áll. És mindazokon, akik a hazafias helytállás útjára segítik ezt a generációt: a tanárok munkája nemzetstratégiai szempontból is kulcsfontosságú. A tanárnak, aki más korban talán önálló gondolkodásra nevelné diákjait, most a kritikátlan mintakövetést kell jutalmaznia, és a kamaszok alakuló személyiségében a hatalom által kívánatosnak tartott eszméknek kell megágyaznia. De meddig lehet elmenni egzisztenciaféltésből? Hogyan küzd meg azzal az egyes ember, ha a belső hangja mást mond, mint amit a feljebbvalói harsognak? És mi történik, ha ezek a hangok néha összekeverednek?
A két világháború közötti hitleri Németországban született történetben egy tanárt és a gondjaira bízott kamasz diákcsoportot követünk a civilizációtól egyre távolabb, az erdő mélyére, egy katonai felkészítést szolgáló, szörnyű tragédiába torkolló táborozásra. Ödön von Horváth részvéttel megírt, mégis kendőzetlen társadalmi diagnózisának tárgya az egzisztenciális bizonytalansággal áthatott megalkuvások kora, és benne a kisember egyéni felelőssége. Hősei egyfelől eloldozhatatlanul a maguk korának gyermekei, másfelől megtestesítői az örök emberi törekvésnek, annak, hogy megőrizzünk valamiféle belső iránytűt. Hidegülő, gondviseléstől elhagyott idők allegorikus krónikája ez, melyet szikráival mégis át-átmelegít a lelkiismeret pislákolása, és a mindenkori ifjúság elementáris élni akarása.
Az anyanyelvének a németet valló, osztrák-magyar Ödön von Horváthot (1901-1938) elsősorban olyan közkedvelt színdarabok szerzőjeként ismerjük, mint a Mesél a bécsi erdő, a Kasimir és Karoline vagy A végítélet napja. Ki tudja, nem drámai formában született volna-e meg az 1937-as regénye, az Istentelen ifjúság is, ha a náci párt hatalomra kerülésével nem zárul be Horváth előtt a színházak ajtaja? Nagy Péter István rendező most a Korunk gyermeke című, 1938-ban megjelent Horváth-regény egyes motívumait felhasználva Sándor Júliával és Hárs Annával írja színpadra a történetet.
„Olyan előadást képzeltünk el, ami megőrzi a Horváth-regény tudatfolyam jellegét. Ehhez kerestünk egy színházi formát, ami szabad átjárást enged a külső és belső valóság határai között, hogy a tanár identitáskrízise, démonai és a kiútkeresése belülről váljanak átvilágíthatóvá.” Nagy Péter István
Szereplők:
Tanár......................................................................................... POROGI ÁDÁM
Kiképzésvezető / Igazgató / Julius Caesar / Bíró..................... SCHNEIDER ZOLTÁN
T. / Doppelgänger..................................................................... MAJOR ERIK
Z. / Pap..................................................................................... KUTTNER BÁLINT
Eva / Elli / Nelly / Tanító / F....................................................... BERÉNYI NÓRA BLANKA
N. / N. apja / N. anyja / Polgármester / Inas............................. REGŐS SIMON
B. / Anya / Tanárnő / Annie / Fannie......................................... KÁDÁR KINGA
Alkotók
Dramaturg: Sándor Júlia
Díszlettervező: Kálmán Eszter
Jelmeztervező: Pattantyus Dóra
Media design: Varga Vince
Sound design: Cszimás András
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
A rendező munkatársa: Perényi Luca
Rendező: NAGY PÉTER ISTVÁN
Bemutató: 2023. december 17. vasárnap
