Kippkopp és Tipptopp

A csend tölti ki a hangok közti űrt, ezért ugyanolyan fontos, mint maga a hang. Ha túl nagy a zaj, csakis benne találhatunk újra önmagunkra. A csendben állnak össze a hangok újra zenévé, a gondolatok tettekké.

Az angol kormánypárt egyik képviselője az ellenzék egyik bombázójával csalja a feleségét, és valószínűleg nem is lenne ebből probléma, ha a hotelszoba ablakában nem találnának meg a randevú éjszakáján egy oda nem illő, meztelen férfi hullát… A képviselő a mindig ideges, de nagyon hatékony személyi asszisztensével próbálja megoldatni a helyzetet, de egy hulla mégiscsak egy hulla: a dolog elsimítása legalábbis időveszteséggel és további bonyodalmakkal jár – feltűnik a szerető férje, a képviselő felesége – és a hotel igazgatója sem segít túl sokat, ráadásul egy adott ponton még a hulla is táncra perdül…

Mi jut eszünkbe, ha azt a szókapcsolatot halljuk: magyar dal? Azonnal beindul a fejünkben a lemezjátszó? Máris dúdoljuk valamelyik kedvencünket? Amit hallunk, merőben más, mint egy cseh, lengyel, angol vagy amerikai dal?