Kurt Weill - Bertolt Brecht: Koldusopera
Macheath, köznapi nevén a „Bicska” Maxi.............................................. Brasch Bence m.v.
Jonathan Jeremiah Peacock, a “Koldusok barátja” cég tulajdonosa....... Ilyés Róbert
Celia Peacock, a felesége....................................................................... Bíró Kriszta m.v.
Polly Peacock, a lánya............................................................................ Páder Petra
Tigris Brown, London rendőrfőkapitánya................................................. Chován Gábor
Lucy, a lánya............................................................................................ Bohoczki Sára
Kocsma Jenny.......................................................................................... Spolarics Andrea
Smith, rendőr............................................................................................ Böröndi Bence
Bandatagok, koldusok, kurvák, rendőrök................................................. Böröndi Bence, Fehér András Balázs m.v., Fröhlich Kristóf, Takács Zalán m.v. / Bánki Mihály m.v., valamint a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakgimnázium hallgatói: Csizmadia Lili, Edvi Dalma, Gömze Mercédesz, Nagy Barnabás, Négyesi Odett, Elza, Vasáros Fruzsina, Sárkány Sándor
Zenekar Budaörsi fúvószenekar
dramaturg: Bíró Bence
díszlettervező: Devich Botond
jelmeztervező: Szakos Kriszta
világítás: Kehi Richárd
zenei vezető: Szép András
koreográfus: Widder Kristóf
a rendező munkatársa: Barnet Mónika / Juhász Gabriella
súgó: Horváth Zita
rendező: Fehér Balázs Benő
„Hölgyeim és uraim! Önök most egy operát fognak látni. És mivel ez az opera úgy lett kitalálva, ahogy azt a koldusok elképzelik, illetve mivel olyan olcsónak kellett lennie, hogy még a koldusok is megfizethessék, a címe: Koldusopera.”
A Dreigroschenoper ősváltozata, John Gay 1728-as zenés balladákkalteletűzdelt műve valószínűleg minden idők első musicalje. A szerző a kor vezető politikusainak állított benne emlékművet, olyant, hogy nem köszönték meg. Nem is nagyon volt miért: Gay The Beggar’s Operájának szereplői a kor néhány valóságos eseményének, illetve szereplőjének állítanak örök emléket, azt állítva róluk, hogy nem csak a kiváltói, de haszonélvezői is a kor legendás nyomorának, és e legendás nyomor köré szervezett közintézményeknek.
Ugyanígy járt el pontosan kétszáz évvel később Bertolt Brecht is: 1928-ban, a Weimari Köztársaság fénykorában – mely fénykor, mint később kiderült, a bukás előszobája volt. Nekirontott mindenkinek, gazdagnak, szegények, a törvényenkívülieknek és a törvény őreinek egyaránt. De megkapták tőle a magukét a nők és a férfiak, ezek az egymás húsára ácsingózó izgága javíthatatlanok is. A világraszóló sikert Kurt Weill egy új zenés műfaj megteremtésével, Brecht egy új színpadi formával és az éles társadalomkritikával indokolta.
A Koldusopera megírásakor mindössze harminc éves, de szemtelenül nagyképű Bertolt Brecht valóban radikálisan újat állított előadásaival. A színészeinek azt mondta: Mutassátok meg, hogy megmutattok!
A nézőinek pedig azt: Ne vágjátok már ezt a romantikus képet! Nehéz is lenne túlromantizálni, amikor Bicska Maxi, London sztár-bűnözője a függöny elé lép, és így énekel az öltönyös nagyérdeműnek:
Ne mondd nekünk, hogy szép a tisztes élet,
És minden gazság elkerülhető:
Mit ér a szó, ha nincs hasunkban étek,
Előbb zabáljunk, mert ez itt a fő.
Mi jók legyünk, ti jóllakottak – ez derék,
De értse végre minden jómadár,
Mert ezt már csűrni és csavarni dőreség:
Előbb a has jön, aztán a morál.
