A csend tölti ki a hangok közti űrt, ezért ugyanolyan fontos, mint maga a hang. Ha túl nagy a zaj, csakis benne találhatunk újra önmagunkra. A csendben állnak össze a hangok újra zenévé, a gondolatok tettekké.
A történet Fazekas Mihály művén alapul, a mese régi, de a megközelítés módja merőben új, ugyanis Schwajda György a libák szemszögéből írta meg a cselekményt.