Lovasi András dalszerzői estjének dalai egy olyan képzeletbeli galériát idéznek meg, ahol a szerző szívesen lenne teremőr. A látvány mellett a különleges, először létrejövő színpadi felállás is meghatározza, hogy a több, mint 35 éves életműből mely számok hangozzanak el: a szólólemezek anyagai mellett felcsendülnek Kispál- és Kiscsillag-dalok, illetve új szerzemények is. Az önálló, „egyszálgitáros"; estekről ismert minimál hangszerelés most kiegészül egy kórussal és Tövisházi Ambrus, illetve G. Szabó Hunor játékával.
A teljes két felvonásos mesejáték, egyedülálló az országban. Nagyszínházi önmagában forgó díszlettel, szemkápráztató jelmezekkel, 2 méteres Süsüvel, eredeti újrahangszerelt zenével.
Egy letűnt korszak lenyomata, amely ma is érvényes tükröt tart elénk: hőseink áldozatok, megváltást keresők, megbocsátásra képtelen tévelygők, szerelemre vágyók, összeesküvők és megalkuvók. De mindegyikükben ott él a remény a szellem és lélek felemelkedésében.
"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.