A Megálló két ember – egy meghasonlott, korrupt politikus és egy bukott alkoholista költő – háborúja, egy szubjektív időben. A kezdeti kölcsönös bizalmatlanságot, gyűlölködést és lenézést felváltja a megismerés és a lassú összehangolódás egy ismeretlen, de közös cél felé. A darab megmutatja a sikerember sivárságát és magányát, illetve a kitaszítottak lelki gazdagságát is. Együtt kell rájönniük, hogy miért is kerültek ebbe a helyzetbe, közösen kell lassan átmenniük a gyász fázisain, a tagadáson, a haragon, az alkudozáson, a depresszión és az elfogadáson, hogy aztán a darab végére a régi élet romjain együtt kezdhessenek egy új Utat.
„Van benne rögvalóság és költészet, a tökéletes színdarab!” (Székely Csaba)
A szerző, Szücs Zoltán 50 éves. Tíz évig dolgozott díszítőként és kellékesként a kaposvári színházban. Huszonkét éven át élt drog- és alkoholfüggésben. Eljutott majdnem a végig. „Voltam biztonsági őr, villanyszerelő, kocsitakarító és kéményseprő, amíg aztán az egyre súlyosbodó függéseim végképp alkalmatlanná tettek mindenre” – fogalmaz saját magáról. Több mint tíz éve, hogy egy féléves rehabilitációs kezelés hatására nem él tudatmódosító szerekkel. Terápiás jelleggel kezdett írni, azóta számos színdarab került ki a keze alól, a Függésben című drámáját a Kolibri Színház és a KV Társulat, az Addikt című darabját a Pécsi Nemzeti Színház játszotta.
A produkció a Színház- és Filmművészeti Egyetemen készült vizsgaelőadás alapján jött létre.
Korhatár: 15 év Időtartam: 45+45 perc (az előadást feldolgozó foglalkozás követi)
Szereplők: Némedi Árpád Timkó János
Színházi nevelési konzultáns: Gyombolai Gábor Produkciós menedzser: Király Krisztina Rendező: Markó Róbert
Csányi Miklós kulturális menedzser új tájházat nyit meg Szabadszálláson, mely alkalomból sorsdöntő kérdésre kell választ adnia. Döntésének következtében kalandos utazásra indul lelkiismeretének útvesztőjében. Az útvesztő végén újabb választás elé kényszerül – hogy jól választ-e, avagy sem, döntsék el Önök!
"Semminek sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá” - mondja a nyolcadikos Pierre Anthon, majd kisétál az osztályteremből, felül egy szilvafára, hogy onnan kiáltsa világgá az élet hiábavalóságát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki az ellenkezőjét, ezért tárgyakat kezdenek gyűjteni, "fontos dolgokat", amelyekért érdemes élni. Egy bicikli, amelyre évekig spórolt a tulajdonosa, egy napló, egy lány hosszú haja... A játéknak induló bizonyítás azonban hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Mindenki sebezhető lesz, mindenkitől elveszik, ami a legfontosabb neki, miközben a "Fontos Dolgok Halma" egyre nő, és lassan mindent bekebelez.
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.
A barokk hegedűs, Maya Homburger és zeneszerző-nagybőgős férje, Barry Guy különleges, zenetörténeti korszakokat és stílusokat átívelő koncertjein rendszeresen szólaltatnak meg…
Jegyvásárlás
