Hogy megmentse szerelmét, Gülbahar Hüso kovácstól és a sejktől, a szellemi vezetőtől kér segítséget. A ló újra Mahmut Hané lesz, ám ő azt állítja, az állat, amelyet visszaszolgáltattak neki, nem az ő lova. Gülbahar eközben arra kéri Memót, a börtönőrt, hogy hadd láthassa a halálra ítélt Ahmetet és segíthessen neki kiszabadulni a börtönből. Cserébe bármit megígérne, Memó viszont csak egy hajtincset kér tőle és azt, hogy sose feledje el őt és ezt az éjszakát. Mahmut Kan azonban mindenről tudomást szerez, és saját lányát is börtönbe veti.
Ahmet útra kel, hogy a hegyen élők segítségével kiszabadítsa szerelmét. A térség szóbeli hagyományának őrzői, a népi költők Mahmut Han elé járulnak, hogy meggyőzzék, adjon kegyelmet, de ő hajthatatlan marad. Bár a börtönben együtt töltik az éjszakát, Ahmet, miután kiszabadította szerelmét, kardot helyez kettejük közé, jelezve, hogy férfi és nő nem érinthetik egymást, ha egy ágyban fekszenek is. Gülbahar csak sokkal később érti meg a gesztus valódi okát.
Mahmut Han végül kijelenti, csak akkor adja feleségül lányát Ahmethez, ha az tüzet gyújt az Ararát tetején. Ahmet elfogadja a látszólag lehetetlen küldetést, a nép pedig csendes ellenállásba kezd, megrémítve ezzel Mahmut Hant. Amikor Ahmet és Gülbahar az esküvő után újra együtt lehet, a férfi felteszi a kérdést, mely már régóta foglalkoztatta: mit kért Memo Gülbahartól cserébe azért, hogy a halál kockázatát is vállalva segítsen megszöktetni szerelmét a börtönből?
