N.N. felcsernő szavai alapján 1905-ben a pétervári Csernisev hídnál járt. 1912-ben R.R. bárónő lakásán egy spiritiszta szeánszon tette tiszteletét. Legközelebb az 50-es évek elején látta Sztálin tolmácsának felesége, akit Dosztojevszkij állítólag arra utasított, hogy fojtsa vízbe gyermekét. 2012 tavaszán bukkant föl legutóbb, a Blaha Lujza téri 4-6-os megállóban, ahol épp a BKV ellenőrök próbálták megbüntetni az öreg orosz bliccelőt. Ekkor fiatal színészek vették védelmükbe a furcsán ismerős öregurat, aki a szemtanúk szerint nagyon rossz állapotban volt.
Az aggódó színészek ezután kórházba vitték Dosztojevszkijt. Egy tapasztalt pszichiáter vette kezelésbe, aki eltiltotta a játékgépektől, és azt javasolta, terápiás jelleggel kezdjen el újra írni, valami különlegeset, valami mást, mint a régi művei. Azóta a gyógyult szerző hálából adaptálta a színészeknek Karamazov testvérek című, utolsó nagyregényét…
Utazol egy körülbelül negyvenötezer pudos villamoson. Futnak alattad a verszták. Csak bámulsz ki bután a fejedből, nézed a nyírfák táncát a végtelen sztyeppén. A Blahán fölszáll az ördög. Olyan másfél rőf. Jön és néz. És tudod, hogy megfog. Mert nincs jegyed. Egy pópával is megtörtént ez. Aztán elment, és nem találták. De végül megtalálták. Így jár az, aki nem halt meg, de még él.
F.M Dosztojevszkij regénye alapján írta: Faragó Zsuzsa, Laboda Kornél és az előadásban játszó színészek
Dmitrij Karamazov: ADORJÁNI BÁLINT
Ivan Karamazov: OROSZ ÁKOS
Aljosa Karamazov: LAZÓK MÁTYÁS
Fjodor Karamazov, Szmergyakov: JANKOVICS PÉTER
Rendező: LABODA KORNÉL
Látvány: LISZTOPÁD KRISZTINA
Dramaturg: FARAGÓ ZSUZSA
A dramaturg asszisztense: BÍRÓ BENCE e.h.
A rendező munkatársa: JUHÁSZ GABRIELLA
Verseket fordította: SZÁLINGER BALÁZS, HERCSEL ADÉL
Dalok: OROSZ ÁKOS, LAZÓK MÁTYÁS, JANKOVICS PÉTER, ADORJÁNI BÁLINT
Sajtós: HERCSEL ADÉL
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, EJI, FÜGE, MU Színház
Az előadás létrehozását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta
