• Program


    Aktuális előadások





    A szerző utolsó befejezett partitúrája ez, mégsem jelenthetjük ki biztosan, hogy az élettől búcsúzik benne, hiszen szinte rögtön nagy lendülettel kezdett bele 10. szimfóniájába. Az viszont vitathatatlan, hogy a mű témája a halál: annak gyászos, groteszk, szép és megváltást hozó oldala. Ártatlanul induló, ám kakofóniáig fokozódó hatalmas tétel nyitja a szimfóniát, amelyet népi ländlerből és keringőből összegyúrt tánctétel követ. Ezután Mahler legmodernebb zenéje, a rondó-burleszk következik; végül túlvilági vízió, éteri hangzás zárja a komor és megható művet.

    „Kilencedik szimfónia.” A sorszám és a műfaj hallatán azonnal Beethoven utolsó szimfóniájára gondolunk, és ezzel nem voltak másként a 19-20. század szerzői sem. Mahler rettegett a baljós számtól, de komponálás iránti vágya erősebb volt bármilyen babonánál. 1907-ben szívproblémákat diagnosztizáltak nála, valamint elvesztette négyéves kislányát, ami enyhíthetetlen traumát okozott számára. Ennek ellenére karmesterként és zeneszerzőként is aktív maradt. A nyarakat a tiroli hegyekben töltötte, ahol megszületett a gyakran trilógiaként emlegetett Dal a Földről, a 9. szimfónia és a 10. szimfónia egy tétele, melyek közül azonban már egyik sem szólalt meg Mahler életében.

    A közel huszonöt perces nyitótétel Alban Berg szerint Mahler legjobb zenéje: „A Föld iránti hatalmas szeretet kifejezése, vágyakozás, hogy békésen éljünk rajta, és hogy élvezzük a természetet – mielőtt eljön a halál.” Mindez egy négyhangos motívumból kiinduló, pusztító erejűvé duzzadó, hol rezignált, hol kétségbeesett zenében megfogalmazva.

    Az olcsó, népszerű táncok felidézésével talán az élet értelmetlenségét figurázza ki a második tétel, amelyben a Mahlernek oly kedves, természetközeli ländler esetlen dallamait egyre vakmerőbb keringőepizódok szakítják meg. A tételt végül a ländler motívuma zárja igen különleges hangszer-összeállítással.

    A sötétség ábrázolásában szünetet tartó, nyugodtnak nevezhető tétel után vad energiákkal csap le a kiegyensúlyozatlanságot, erőszakosságot és feszültséget sugárzó ördögi zene, amely csak látszólag scherzo, súlyát tekintve sokkal inkább finálé. A dacos vágtázást mindössze egyszer akasztja meg egy transzcendens szakasz.

    Az igazi finálé lassú, visszafogott zene képében érkezik. Himnikus hangulat, keserű elfogadás, szenvedély és elgondolkodtató felvetések jellemzik a közel félórás tételt. A zene itt is tele van sötétséggel, a szimfónia végül mégis a megnyugvás csendes hangjaival simul ki: az éteri magasságokban megszólaló hegedűk a Gyermekgyászdalok távoli dombokon feltűnő napsugarait idézik meg.

    Gustav Mahler: 9. szimfónia

    vezényel: Fischer Iván

    A koncert időtartama 150 perc

    Ajánló


    ANA MOURA a világ jelenleg legsikeresebb fado előadója. Portugália talán legszebb zenei hagyományát, a melanokolikus, keserédes stílust képviselő művész a…

    Dal- és áriaest két részben, magyar és angol felirattal

    Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
    becsült lejárati idő:
    00:00

    tétel a kosárban

    összesen:


    Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!




    © Minden jog fenntartva - MusicalInfo.hu 2006-2016