Erkki-Sven Tüür koncertnyitányszerű művével indul az est. A 2000-ben született, egzisztenciális kérdéseket feszegető Aditus kromatikus dallamvilágával sokféle gondolatot ébreszthet a hallgatóban. Az újszerű hangzás feszültségét Robert Schumann életvidám, tavaszváró műve oldja fel, amelyben a szerző utat talált a Beethoven utáni szimfóniaíráshoz. A koncertet Jean Sibelius legnépszerűbb szimfóniája zárja. A színes alkotás három terjedelmes tételen át jut el a szárnyaló hattyúk emelkedett ábrázolásáig.
„A zene mint absztrakt művészeti forma minden egyes lény számára különböző víziókat képes megidézni, hiszen mindannyian egyediek vagyunk” – foglalja össze zenéjének célját és lényegét Tüür. Az elsősorban hangszeres műveiről ismert észt szerző 2000-ben elhunyt honfitársa és kollégája, Lepo Sumera számára állít emléket Aditus című darabjával. A latin szó jelentése bejárat, belépés, megközelítés. A félhangokból, majd egy kötött hangközsorból építkező mű rézfúvósokon és csőharangon megszólaló anyaggal indul, amelyet lebegő vonósok ellenállása szakít meg újra és újra. Izgalmas harmóniákkal dolgozó ritmikus szakasz következik, ami azután teljesen feloldódik a hangszínkavalkádban.
Az első szimfónia minden Beethoven utáni zeneszerző életművének fontos mérföldköve. Schumann – néhány félbemaradt próbálkozás után – élete egyik legboldogabb és emiatt legtermékenyebb időszakában komponálta első szimfóniáját. A tavasz kezdete, Este, Vidám játszótársak, Tavaszi virágzás – hangzottak a mű tételeinek programszerű címei. S bár Schumann végül törölte őket, a négy nap alatt felvázolt és kevesebb mint egy hónap alatt megírt darab beceneve a szerzőtől származik. A lassú bevezetés rézfúvós mottója többször feltűnik a mű során. Ott van a dalszerű lassú tétel hegedűdallamában, a szünet nélkül következő dühös scherzo triójában és a tavasztól búcsúzó fináléban is.
1915-ben nagyszabású ünnepséget szerveztek az akkor ötvenéves Sibelius születésnapjára. A szerző ötödik szimfóniájának első változatát vezényelte, majd a művet kétszer is átdolgozta. Az egészségügyi problémákkal küzdő Sibelius szimfóniája csupa dúr tételével hősies elszántságot sugároz. Az első tétel egybeolvasztotta a korábbi nyitótételt és a scherzót. A jólesően örvénylő, de bonyolult szerkesztésű zene apró motívumokból építkezik. A lassú tétel egyszerű variációs felszíne alatt meg-megjelenik a finálé hangulata, majd a hattyúk szárnyverdesését érzékletesen illusztráló, a hattyútéma diadaláig vezető tétel zárja a művet.
Műsor:
Erkki-Sven Tüür: Aditus
Robert Schumann: 1. (B-dúr, „Tavaszi”) szimfónia, Op. 38
Jean Sibelius: 5. (Esz-dúr) szimfónia, Op. 82
vezényel: Paavo Järvi
