Ibsen Nóra című darabja máig érvényes kérdéseket feszeget. Szerzője
számára pedig – akit a polgári dráma megteremtőjeként tisztelnek –
1879-ben meghozta a világhírt.
Kapcsolatainkban szerepeket játszunk, amelyek számunkra előnyösek. De
vajon meddig kényelmes egy szerep és mikor válik önmagunk számára is
terhessé? Csalódni valakiben fájdalmas dolog. De vajon nem azért
csalódunk, mert olyan tulajdonságokkal ruháztuk fel a másik embert,
melyek csak a képzeletünkben éltek? A másik embert miért nem akarjuk
igazán megismerni és olyannak látni, amilyen, azért szeretni, amilyen?
Miért alkotunk skatulyákat, amikbe belegyömöszöljük és bezárjuk? Vagy
éppen önmagunkat zárjuk ketrecbe, amikor lefektetjük egy kapcsolat
szabályait? Ha egy nő otthagyja a családját, hogy rátaláljon önmagára,
az helyeselhető individualizmus, botrányos feminizmus, vagy felelőtlen
önzés? Az, hogy korábban idillinek tartotta házasságát, az naivitás,
vagy az önérdek kényelmessége?
Sherlock Holmes megint szemben találja magát az ördögi Moriarty professzorral. Bohémia királyát egy nemzetközi kémkalandban valakik megzsarolják. Sherlock Holmesnak ezügyben válogatott bűneseteket kell megoldania, tét a világbéke – és közben még egy amerikai színésznő, Irene személyében a szerelem is ráköszön…
Poirot nyomozó kényelmes hazaútra vágyik a legendás, káprázatos Orient Expresszen. Csakhogy az előkelő útitársak között akad valaki, aki nagyon gyanús. Annyira gyanús, hogy bele is hal. A gyilkos pedig közöttünk van, hölgyeim és uraim… és nem is biztos, hogy egyetlen áldozattal beéri.