A túlvilágba lépve a lelkeknek egy hetük van eldönteni, hol s miként töltik az öröklétet. Joan képtelen helyzetben találja magát: vagy azzal a férfivel folytatja, akivel egész életét leélte, vagy első szerelmével, aki ifjúként halt meg, majd évtizedeket várt az ő érkezésére.
Bezártság és izoláció, szabadság és végtelenség. FrenÁk koreográfiájában az érzéki koreográfiai szerkezetek dinamikus mozgásformák által nyernek láthatóságot és ragadják magukkal a nézőt. Az előadás a kemény realitás és a víziók határmezsgyéjén mozog, ahol a belső hangok iránti figyelem az őrület határán való öntudatlan egyensúlyozásra késztet.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.