Papageno a metróban
Izgalmas stúdiószínházi ősbemutatóra készül a Jókai Színház március 2-án 22 órakor Komáromi Anett művésznő és Kelemen Dániel operaénekes előadásában. A Varázsfuvola hihetetlen sikere után, melyet Mozart után majdnem szabadon vitt színre gyermekeknek a teátrum Szalma Dorotty irányításával, most egy újabb opera-próza egyveleget láthat a közönség, mely a rendezőnő ötlete alapján született meg Zalán Tibor tollából.
Mert mi történik akkor, ha egy bombariadó miatt kiürítik az Operát, és az énekeseket úgy kergetik ki az utcára a biztonsági emberek, hogy még a jelmezüket sincs módjuk átcserélni a polgári ruhájukra? És mi történik akkor, ha egy peches napja után a Papagenót játszó művész, talpig tollban, a metróban összetalálkozik egy punk-lánnyal, aki kineveti őt madárjelmezében? Vagy mi történik akkor, ha nem lehet egyértelműen eldönteni, a jelmez ment-e össze, vagy az énekes hízta ki azt? Ugyan mi történik akkor, ha a korrepetitor-nőnek fontosabb magánéleti válságának a megoldása, mint az operista felkészítése a szerepére? S vajon mi történik akkor, ha a dramaturgnő által elküldött új szövegfordítás nem jut el az énekesig, vagy, ha eljut is, ő ezt letagadja, és nem tanulja meg?
Egyébként pedig, mi történik akkor, ha a rendező utálja az operaénekest az apja miatt, a hangja miatt, a levegővétele miatt? Mellékesen, mi történik akkor, ha egy statisztacsaj a nővére esküvőjén együtt akar énekelni Papagenónkkal, és fizetségül természetbeli juttatást ajánl föl neki? S főleg, mi történik akkor, ha egy igazgatónőnek hat macskája van, közülük az egyik – a Karcsi – megbetegszik, és ilyen teherrel a vállán kell kirúgnia az operistát a társulatból? Megmondom, mi történik. Tarararam. Tarararam. És – tatam.
