BRIAN FRIEL: POGÁNYTÁNC
Szakmai ajánló
A Beregszászi Színház a háborús konfliktus kitörése óta már a második olyan kényszerelőadását hívja életre, amelyikben nincsenek benne, nem lehetnek benne a társulat férfi
színészei. Nem mehetnek haza, mert úgy döntöttek – hiszen nem szeretnének értelmetlen
halált halni a fronton -, hogy nem vesznek részt ebben a konfliktusban: dezertőrnek
számítanak. De a színház ott, Beregszászban mégis folytatja működését. Folytatja, mert
szükség van rá, jelen van, mert összetart, működik, mert gyógyít. A jelen pillanatban
embertelenül sokat teljesítő női színészek reprezentálják a térség és az ország helyzetét: helyt
állnak munkahelyükön, missziót teljesítenek, életteret teremtenek otthon: csak úgy, mint a
többi területen. Nők ezrei élnek most férfi segítség nélkül, tartják fenn a családot, földet
művelnek, traktort szerelnek és próbálnak fenntartani egy tarthatatlan helyzetet.
Ezek a nők az én hőseim. Az ő tiszteletükre választottam ezt a párhuzamos helyzetet
felmutató történetet. A darab szereplői részben élőben, részben bejátszva jelennek meg az
előadásban, akik megnézik ezt a darabot, most egy szeletet kapnak a jelenvalóból, Kárpátalja
pillanatnyi és mégis örökkévalónak érzett helyzetéből.
Gyevi-Bíró Eszter
Az előadás után a középiskolások számára helybeni és kihelyezett színházi nevelési
foglalkozásokat is tartunk, melynek fókuszában a személyes, belső szabadság megélése áll,
illetve annak a kérdésnek a körüljárása, hogy mit kezdjek a nehezen megvalósítható
álmaimmal…
A 18 órás előadást követően pedig közönségtalálkozót szervezünk, ahol tabuk nélkül
szeretnénk beszélgetni első sorban a kárpátaljai emberek valós helyzetéről: igazi kérdésekre
igazi választ szeretnénk adni.
A történet röviden – Pogánytánc
Michael Mundy kisfiúként egy Donegal megyei kis ír falu melletti tanyán él
édesanyjával és annak négy lánytestvérével. Ő mint narrátor vezet minket időn és téren át a
darabban.
A misszionárius pap, Jack nagybácsi éppen hazatér Afrikából, de nem a családot
összekovácsolni, hanem maláriásan és amnéziásan meghalni. Időnként felbukkan a fiú
édesapja, GERRY, csak hogy elmondja: Franco diktatúrája ellen megy harcolni
Spanyolországba. A ház megint elkomorul, amíg nem történik valami, ami visszavonhatatlanul
eltépi összetartozásuk szálait…
A történet középpontjában egy – a modernitás idejét valamiként túlélő, még mindig
funkcionáló – rádió áll, amely olykor őrült táncra készteti az öt nőt. Brian Friel az emberi
természetről fest sokszínű képet egy családi drámán keresztül. A dráma férfinélkülisége
pedig sok ponton cseng most egybe a jelenkori kárpátaljai nőléttel.
