Jagelló II. Ulászló cseh (1471–1516) és magyar (1490–1516) király Dobzse László néven a magyar történelmi emlékezet egyik legmulatságosabb alakja, ám ha figyelembe vesszük a Magyar Királyság neki tulajdonított „romlását”, ami a hagyományos elgondolás szerint egyenesen vezetett a mohácsi csatavesztésig, inkább tragikomikus szereplőnek mondhatnánk. Hihető-e, hogy az Európa negyede felett uralkodó Jagelló-dinasztia rangidős tagja mindenre csak bólogatott, és mivel magyarul nem tudott, csehül mondta, hogy „jól van, jól van”? Igaz-e, hogy mindenét szétosztogatta, és olyannyira elszegényedett, hogy még ételt és italt is csak hitelre tudott vásárolni, miközben a „multikulti”, Európa-szerte megbecsült magyar királyi udvarban több száz udvaronc figyelte óhaját? Kétségtelen, hogy a róla szóló emlékezet egy karikatúrához hasonlít. Ám a karikatúra is felnagyít bizonyos tulajdonságokat, így lehet, hogy a Dobzse László-képnek is lehetett igazságtartalma? A beszélgetés ezekre, valamint az uralkodása alatti nevezetesebb események (például a fekete sereg feloszlatása, a Dózsa-féle felkelés) körülményeire fog kitérni.
Meghívott vendég: Neumann Tibor történész, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet tudományos tanácsadója
