Ezen vitézi víg-kesergő, délibábos táncz- és versszínházi előadás egy felvonásban.
Erzsike, máskor Hrúz Mária…………………………………Rafael Erzsébet
Szilvia, olykor Szendrey Júlia……………………………….Horváth Szilvia
Marci vagy inkább Petőfi Sándor………………………… Szilvásy Márton
Pinczér, azaz Dani…………………………………………. Fehér Dániel
Elbeszélő, aki Attila……………………………………… Medetz Attila
Voltak régen is színészek, akik vándoroltak, nehéz sorsukat cipelve, kiszolgáltatottan. A művészet és a művész megbecsülése korántsem azonos napjainkban sem.
Ma is vannak színészek, s köztük fogyatékkal élők, akik hasonlóan cipelnek valamit. Nehéz színművésznek lenni, nehéz embernek lenni, nehéz egyedül lenni. De ha körültekintünk, látjuk, hogy vannak sorstársaink, nem is vagyunk egyedül a nagy pusztaságban, még ha az kiégett is. A belső pusztaság sokszor megnyugtató, de sokszor aggasztó. Kinek éppen mit jelent? Ezzel a kérdéskörrel dolgoztunk, kibontakoztatva az egyéniségeiket, mozgásban történő megnyilvánulásukat használva.
Arra teszünk kísérletet, hogy megfejtsük mi a párhuzam a mostani művész-lét és a régi “petőfiség” közt: jelen színészeink élethelyzetén, örömein és nehézségein keresztül hozzuk közelebb a színészmesterség mibenlétét, ő magukat és Petőfit, azon kor hangulatát megidézve.
Rendező: Farkas Dorka és Réti-Harmath Olívia
Látványtervező: másik Kiss Gabriella
Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus
Versmondó: Erdős Balázs
Petőfi Sándor verseinek átiratai: Vörös István
Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat, Magyar Művészeti Akadémia
Jegyvásárlás
