60' tánc
English friendly
Figyelem! Az előadásban erős hanghatások vannak.
Hogyan torzítja az ember természethez való viszonyát a táj esztétizálása? Sergiu Matis legújabb szólójában a tájábrázolás különböző technikáit kutatja – az európai tájképfestészettől a fényképészeten és a műholdas felvételeken át egészen a CGI-ig (a számítógép-generálta képalkotásig) és a virtuális valóságig. Rámutat, hogy ezek az ábrázolások hogyan formálják és deformálják a mai társadalom természethez fűződő viszonyát.
Újra tudjuk-e fogalmazni ezt a viszonyt a testen, a mozgáson keresztül? A színpadon egy költői és egyben kaotikus tárgyszínház bontakozik ki. Sergiu Matis koreográfiájában az érintetlen természet idillje helyett a zaklatott, emberi beavatkozások által feldúlt tájak átalakulásai, a nem emberi élővilág, és természeti jelenségek öltenek testet. A fenntarthatóság jegyében, a Berlinben élő, román származású táncos-koreográfus mindig az előadásának helyet adó színház raktárában található tárgyakból merít ihletet. A színházi apparátust használva – szőnyegtekercsekből, csövekből, falécekből, színházi lámpákban használt színfóliákból és más anyagokból – alkotja meg saját tájképeit, amelyek pont úgy, mint a bevett ábrázolásmódok, csupán természeti környezetünk elnagyolt, absztrakt és megkonstruált másai.
Ember és természet kapcsolati drámáját Andrea Parolin letaglózó, torzításokkal dolgozó hangdizájnja teszi még érzékletesebbé, amelyben Ligeti György zenéje Emptyset, Hexorcismos és Simina Oprescu elektroakusztikus kísérleteivel keveredik. Sergiu Matis folyamatosan építi és rombolja a szemünk láttára megalkotott tájakat, annak reményében, hogy egyszer talán saját pusztításunk mértékét is meg fogjuk érteni. Mozdulataiban egyszerre sejlik fel a vihar által megtépázott fa, egy hullámzó folyó, egy szárnyra kapó madárcsapat, ám egyúttal az ökológiai katasztrófa elől menedéket kereső ember is.
A Warp Renderings igazi ökokritikus koreográfia, amely tükröt tart eltorzult viselkedésünknek és a nem emberi világnak kölcsönöz testet és hangot, miközben a torzítást művészeti eszközként is használja, hogy zsigerileg megtapasztalhatóvá tegye azt, amiről beszél.
Sergiu Matis (1981) kolozsvári születésű táncos-koreográfus, aki 2008 óta Berlinben él és dolgozik. Művészeti munkáját ökokritikus és társadalmilag elkötelezett megközelítés jellemzi, korábbi, nagysikerű és Európa-szerte turnézó koreográfiáiban (Hopeless és Extinction Room, 2019) például olyan immerzív hanginstallációt hozott létre, amely a fajkihalás jelenségével – különösképp bizonyos madárfajok eltűnésével – foglalkozott, a klímaválság és a biodiverzitás terén bekövetkezett környezeti változások következtében. Azt vizsgálta, hogy ezek a fajok hogyan élnek tovább bizonyos kulturális hagyományokban, például népdalokban és táncokban, az ember több-mint-emberi élővilággal való együttélésére irányítva a figyelmet. Ez koreográfusi érdeklődésének másik fontos iránya, amellyel fizikális (a testben tárolt) és digitális archívumok kutatására fókuszál. Előadásai intenzív, élményszerű munkák, amelyek a kortárstánc újraértelmezésére, a műfaji határok tágítására törekednek.
Stáblista
Koncepció, koreográfia, előadó - Sergiu Matis
Zene - Ligeti György, Emptyset, Hexorcismos, Simina Oprescu
Szöveg - Sergiu Matis, Philip Ingman
Dramaturgiai tanácsadó - Mila Pavićević
Technikai vezető, hangtervezés - Andrea Parolin
Fény - Martin Pilz
Videó - Calvin Lanz, Frank Manzano
Produkció - Philip Ingman
Társproducer - Tanzfabrik Berlin
Támogatta - Előadóművészeti Intézet (InSzPer) Varsó az apap keretében -
FEMINIST FUTURES - a Kreatív Európa program társfinanszírozásával megvalósuló projekt keretében.
A jelmezek és a színpadi tárgyak előadásonként újra használt és hasznosított anyagok.
