Az író titokban akarta tartani házasságkötését és vejének, Feszty Árpádnak, a nászútra való elutazása után cselédje útján kézbesítendő levélben kívánta csak tájékoztatni döntéséről még a legközelebbi családtagjait is. A nősülési szándékairól szóló pletykák azonban már a Grosz Bellával közös balatonfüredi nyaralás után nyilvánosságot kaptak némely újságcikkekben, amelyeket ekkor még eléggé agresszívan cáfoltak, és végül cselédje is szólt Feszty Árpádnak a tervezett házasságkötés és elutazás előtt néhány nappal.
A családtagok rögtön aktivizálódtak a házasság megakadályozása érdekében, amelyben olyan közéleti személyiségek is komoly szerepet vállaltak, mint Hegedűs Sándor, kereskedelmi miniszter, az író unokahúgának férje, valamint Dárday Sándor, az Állami Számvevőszék alelnöke. A házasság megakadályozásának hatékony eszközeként az is felmerült, hogy Jókai Mórt elmebeteggé nyilvánítják és gondnokság alá helyeztetik, így téve őt jogi értelemben cselekvő- és házasságképtelenné, de végül is csak Dárday Sándort bízták meg azzal, hogy szerkesszen meg és állítson össze egy memorandumot Jókai házasságkötésének körülményeiről és az azt megelőző napok eseményeiről.
Felmerül az a fontos kérdés, hogy rekonstruálható-e utólag, hogy mi volt a családtagok szándéka ezzel a memorandummal? Megállapítható-e 126 év távolából, hogy Jókai pusztán egy szerelem bolondjává válva határozta el magát a másodszori nősülésre 1899 nyarán és őszén, vagy csakugyan az időskori író hanyatlóban lévő mentális állapotát használta ki az epreskerti művésztelep, a Jókai és Feszty család szűkebb pátriája közelében, de egy térbeli-társadalmi választóvonal másik oldalán, a Szondy utca környéki külső-terézvárosi slum-ban élő Grosz Bella a Jókai révén elérhető felsőosztályi jólétre és társadalmi felemelkedésre vágyva?
A képről:
A budapesti Jókai-szobor felavatása 1921-ben. Az ünnepségen részt vettek: Horthy, József fõherceg, Hegedűs Lóránt, Sipőcz Jenő, Jókai özvegye, rokonai. Az avatóbeszédet Berzeviczy Albert, a szoborbizottság elnöke mondta.
