Johannes Brahms: d-moll zongoraverseny No.1., op. 15
I. Maestoso, II. Adagio, III. Rondo - Allegro ma non troppo
--
Johannes Brahms: Szerelmi dalkeringők op. 52
Am Gesteine rauscht di Flut… - A sziklánál zubog az ár…
Ein kleiner, hübscher Vogel… - Egy kis, csinos madár…
Nein, es ist nicht auszukommen… - Nem, nem lehet kijönni az emberekkel…
Am Donaustrande… - A Duna partján…
ifj. Johann Strauss: Mesél a bécsi erdő op. 325
ifj. Johann Strauss: Tere-fere polka op. 214
ifj. Johann Strauss és Josef Strauss: Pizzicato-polka op. 234
ifj. Johann Strauss: An der schönen blauen Donаu - A szép kék Dunánál op. 314, kórussal
"A szép kék Dunánál" – 200 éve született Johann Strauss
A zsúfolt báltermek képei, az andalító melódiák, tréfás polkák és légies keringők már a 19. században összeolvadtak a Monarchia világával. A század második felében Bécs gazdag kulturális életében egymás mellett – sőt, olykor egymásra rímelve – jelent meg az eszményített abszolút zene és a tánczene mívessé csiszolt, népszerű változata. Koncertünk címe nem pusztán ifjabb Johann Strauss klasszikusának eredeti címére utal, hanem egyfajta szimbolikus keretet is ad, felidézve a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia virágzó zeneéletét. Jóllehet, a nehéz körülmények közt nevelkedett tehetséges fiatal zongorista, Brahms a szórakoztató tánczenék világába nőtt bele, de figyelme az európaszerte ismert magyar hedegűművész, Joachim József zongorakísérőjeként lassacskán a klasszikus mesterek felé fordult. Első nagyzenekari művét, tragikus hangvételű zongoraversenyét nem sokkal Schumann öngyilkossági kísérlete után 1854-ben vetette papírra, s négy évvel később, pártfogója halála után fejezte be. A súlyos, technikailag is komoly kihívást jelentő háromtételes műben nyoma sincs a korszakra jellemző önkényes virtuozitásnak. Műve Beethoven szimfonikus örökségéből táplálkozik: a szenvedélyes, szaggatott első tételt fájdalmas Adagio követi, amelyet egy lendületes, zaklatott Rondó tétel zár. 1969-ben komponált Szerelmi dalkeringői Brahms egészen más arcát mutatják: változatos – humoros, pajkos vagy épp melankolikus, lírai – dalai a német liedből és a bécsi keringő-hagyományból
merítenek. Akárcsak kortársa, az idén kétszáz éve született mester, ifj. Johann Strauss polkái és keringői, melyek hangvétele hol játékos, hol nosztalgikus, miközben megidézi a polgári élet derűjét és finom melankóliáját. Az európai tánczenei szcénát uraló Strauss műveiben Bécs egészen más fényben tündököl: a Tere-fere polka, a testvérével, Joseffel közösen komponált humoros Pizzicato-polka, valamint a nosztalgikus Mesél a bécsi erdő – a 19. századvégi főváros életérzését sűrítik hangokba. Strauss zenéje sosem pusztán szórakoztató — hangszerelési képességeit Brahms egyenesen Mozartéhoz hasonlította: bonyolult formái, invenciózus hangszerelései és főként ritmikai játékossága valóban a műfaj legnagyobbjai közé emelik. Talán ismerősen, ám mégis idegenül cseng A szép kék Dunánál cím. Strauss 1866-ban szerzett, világszerte ismert Kék Duna keringőjét eredetileg a Wiener Männergesang-Verein, a Bécsi Férfikar felkérésére komponálta. Bár Strauss a címet a bajai származású Beck Károlytól kölcsönözte, aki versében a szőke Tiszáról és szép kék Dunáról mereng, a zenekari kórusmű Josef Weyl szatirikus szövegére készült, s a bővített, tisztán zenekari változatot csak egy évvel később, 1867-ben a Párizsi Világkiállításra írta meg Strauss, mellyel a nemzetközi elismerést is kivívta. A ma elhangzó — zenei anyagában azonos, ám Franz von Gernerth fennkölt szövegével ellátott — kórusváltozat végül csak 1890-ben látott napvilágot. Koncertünk két zeneszerzői világ találkozása és egyszerre főhajtás is: az eszményi és az élvezeti zene, Bécs világa előtt.
Jegyvásárlás
