Rendező: Tim Fehlbaum Szereplők: Peter Sarsgaard, John Magaro, Ben Chaplin, Leonie Benesch, Zinedine Soualem, Georgina Rich, Corey Johnson, Marcus Rutherford
A SZEPTEMBER 5 feltárja azt a döntő pillanatot, amely örökre megváltoztatta a tévés közvetítések világát, és a mai napig hatással van az élő tudósításokra. Az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékok alatt játszódó film az amerikai sportközvetítő stábot követi nyomon, akik gyorsan átálltak a sportközvetítésről a túszul ejtett izraeli sportolókról való tudósításra. A film az ő lencséjükön keresztül kínál friss nézőpontot ahhoz a közvetítéshez, melyet a becslések szerint egymilliárd ember követett élőben.
A történet középpontjában Geoff (John Magaro), a fiatal és ambiciózus producer áll, aki mindenképp bizonyítani akar a főnökének, a legendás tévéproducernek, Roone Arledge-nak (Peter Sarsgaard). A német tolmács Marianne-nal (Leonie Benesch) és mentorával, Marvin Baderrel (Ben Chaplin) összeállva Geoff váratlanul átveszi az élő közvetítés irányítását. Ahogy a narratívák változnak, az idő sürget, és ellentmondásos pletykák kezdenek terjedni, ezalatt pedig a túszok élete veszélyben forog. Geoffnak nehéz döntésekkel kell megküzdenie, miközben szembe kerül a saját erkölcsi mércéjével.
1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…”
Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.
A Bohemian Betyars és a Parno Graszt együttműködése már évek óta tart, és egy egyedülálló zenei fúziót hozott létre, amely a magyar zenei szcéna egyik legérdekesebb és legszerethetőbb kollaborációjává vált. A két zenekar különleges stílusokat képvisel: a Bohemian Betyars a folk-punk, világzene és balkáni hangzás keverékével, míg a Parno Graszt a tradicionális cigány népzenét képviseli.