Franz Schubert: Rosamunda –nyitány Frédéric Chopin: f-moll zongoraverseny op. 21 - Liszt Ferenc: Koronázási mise
Közreműködik:
Gyöngyösi Ivett (zongora) Geszthy Veronika – szoprán Szolnoki Apollónia – alt Papp Balázs – tenor Erdős Róbert – bariton Szent István Király Oratóriumkórus (Karigazgató: Záborszky Kálmán)
Vezényel: Záborszky Kálmán
A bécsi operaszínpadtól a Mátyás-templomig (Operaszínpadtól a katedrálisig)
Schubert hiába volt nagyszerű dalkomponista, színpadi próbálkozásait egész életében kudarcok kísérték, pedig fiatalkorától vágyott az operaszínpad meghódítására. Bár Rosamunda című operája eljutott a bemutatásig 1823-ban, a kritika egyhangú bírálata az elvetélt művek sorsára juttatta. A koncerten hallható, eredetileg egy korábbi operájához komponált nyitánya azonban szimfóniáihoz hasonló gazdag hangszerelésének, elbűvölő természetzenéjének köszönhetően mai napig megőrizte népszerűségét. Ahogyan Schubert a német dalt juttatja eszünkbe, úgy kapcsolódik össze Chopin neve a zongorával, amely minden darabjában megszólal. 1830-ban Párizsban komponált f-moll oncertojában is a zongora virtuóz futamai, különleges színei dominálnak, a zenekar háttérbe vonul, szinte csak kíséri a szólistát. Különösen a második Largetto tételben, ahol a zenekar visszafogott játéka kiemeli a zongora éneklő futamait, amit a harmadik tétel eleven lengyel táncfináléja tetőz be. A koncert zárása, Liszt Koronázási miséje igazi ünnepi alkalomra, Ferenc József császár 1867-es magyar királlyá koronázására íródott. Az 1848 utáni feszült politikai klímában, már a ceremónia körüli előkészületek idején viszály robbant ki – a bécsi udvar a hagyomány szerint az udvari muzsikusokhoz ragaszkodott, ami a Liszt mellett kardoskodó magyar sajtóban hatalmas botrányt robbantott ki. A császári udvar végül kénytelen volt meghajolni a magyarnemzet óhaja előtt. Bár Lisztet hivatalosan meg sem hívták a szertartásra, sőt, vezénylésre sem kérték fel, mégis elégedetten hallgatta a karzatról miséjét, amelyben a cenzúra által betiltott Rákóczi-nóta felidézésével, a verbunkos ritmika népies-magyaros karakterével, mintegy a magyar haza melletti hittételként fejezte ki nemzeti érzelmeit, igazi sikert aratva miséjével.
Vígjáték az áramszünetben. Miközben a társaság nem lát semmit, a nézők mindent látnak… Brindsley és Carol fiatal pár. A férfi feltörekvő szobrász, és menyasszonyával elloptak pár műtárgyat a szomszédban lakó Harold Gorringe-től, hogy azokkal lenyűgözzék Carol vendégségbe érkező apját, illetve annak gazdag műgyűjtő barátját, Lembergert. A vendégek érkezése előtt azonban elmegy az áram, és teljes sötétségben kell megfelelni az apósjelöltnek, Melkett ezredesnek. Mindeközben beállít a sötéttől rettegő felsőszomszéd, Miss Furnival, felbukkan Brindsley korábbi szeretője, Clea, ráadásul a szomszéd lakó, akitől a műtárgyakat „köcsönvették”, Harold Gorringe is idő előtt hazatér… A klasszikus bohózati helyzeteket az teszi még viccesebbé, hogy a szereplők a sötétben semmit nem látnak, a nézők viszont mindent.
Jegyvásárlás
