Üvegből készült kis állatfigurák ragyognak a fényben, átlátszóak, törékenyek, egy széttört szivárvány apró darabjai ők. Laurának egész gyűjteménye van belőlük, életét a velük való foglalatosság tölti be. Tom, Laura költőnek készülő öccse a harmincas éveket idézi fel emlékeiben, egy olyan amerikai kispolgári család életét, amelyik akarva-akaratlanul elszakad a realitás világától. Amanda, az anyja hősies erőfeszítéssel – és egy régvolt úri élet iránti nosztalgiával – igyekszik családját a felszínen tartani. Ez annál is inkább reménytelennek feltűnő vállalkozás, mert az apa évekkel ezelőtt megszökött hazulról, már csak egy fénykép a falon, s néhány recsegő gramofonlemez tanúskodik hajdani jelenlétéről.
Az anya legnagyobb gondja gyermekei sorsa: mi lesz Laurával, ezzel a régen eladósorba került, befelé élő lánnyal, akinek semmi hajlandósága az élet mindennapjaihoz igazodni. Mi lesz Tommal, a család fenntartójával, aki költői álmainak megvalósítása helyett egy cipőraktár mélyén nyűvi napjait. Tennessee Williams remekműve lírai megszólalás egy valójában nagyon is költőietlen korról.
Egy miniszter pályafutásának csúcsa felé közelít, ugyanis reményei szerint az államfő hamarosan őt bízza meg kabinetváltással, egyúttal pedig megkapja miniszterelnöki kinevezését. Ám ember tervez... ugyanis barátja, Bouladon képviselő szokatlan kéréssel keresi meg: szeretné a miniszter feleségét egy hétre elvinni a Zöld-foki szigetekre, és ha ezt a kérését megtagadja, felfedi a miniszter féltve őrzött titkait. A miniszter megpróbálja megvesztegetni, sőt, még egy szexéhes csere nőt is felajánl. De, hogy mi lesz a történet vége, utazik-e Bouladon bárkivel a szigetekre, és lesz-e miniszterelnöki kinevezés, arra derüljön fény akkor, amikor megnézi ezt a kacagtató komédiát.
A történetben szereplő többi szimbolikus szereplővel együtt, Pinokkió mintha mindazokat az érthetetlen vagy félreértett vonásokat testesítené meg, amelyek a kamaszkor…