Egyén: Nagy Bernadett (alt)
Árnyék: Anastasia Lyubinski (táncművész, koreográfus)
Projekció 1. A Vidám: Dezső Sára (mezzoszoprán)
Projekció 2. A Szerény: Jasmin Hoppe (mezzoszoprán)
Projekció 3. A Szenvedélyes: Bodrogi Éva (szoprán)
Balog Nella (cselló), Biró Alex, Simon András (ütőhangszerek), Csuka Marcell (harmonika), Persányi Zsófia (zongora)
Az Era Nova Kamarazenekar vonós tagjai: Vavrinecz András, Szöllősi Katalin, Cseri Kristóf, Fóris Zsófia (hegedű), Molnár Dorina, Ittzés Berta (brácsa), Hagiwara Izumi (cselló)
Vezényel: Kemény Péter
Varga Abigél Embrace című oratóriuma az emberi lélek belső fejlődése és az önismeret kérdéseit vizsgálja. Alkotása sokat merít Carl Gustav Jung pszichológiai elméletéből, szerinte mindenki hordoz magában valamit a sötét oldal világából (Árnyékot), és ezt gyakran nehéz elfogadni vagy feldolgozni. A mű az Egyén és Árnyéka közötti összetett viszonyt járja körül, bemutatva e kapcsolat számos rétegét. A kompozíció tíz tételből áll: Bölcső – Játszótér – Templom – Sikátor – Virágzás – Rituálé – Erdő – Álom – Kint – Találkozások. E tételek egy érzelmi utazás állomásait is megjelenítik. A darabban kibontakozó történet a gyermekkortól a felnőttkorig vezet, bemutatva az érzelmi spektrum kitágulását, valamint azt, hogy miként alakítják a személyiséget a környezet impulzusai. A darab dramaturgiájában valódi szereplővé válnak a Projekciók, azaz az érzelmi megnyilvánulások allegóriái: a Vidámság, a Szerénység és a Szenvedélyesség. Ezek az allegorikus alakok egyszerre védelmezők és játszótársak, de olykor az Árnyékkal is szembe szállnak.
Rendező: Zeneakadémia Koncertközpont
