A zambomba zenei műfaj névadója egy évezredes hangszer, a jellegzetes csoportos zenélés kísérője, a flamenco kórus-jellegének elengedhetetlen eleme. A bulería formában előadott karácsonyi dalok öröksége nemzedékről nemzedékre száll, és a karácsony ünneplésének sajátos módját képezi.
A Zambomba eredete a XVIII. századra vezethető vissza, és a következő évszázadban stílusilag és zeneileg is gazdagodott azáltal, hogy az andaluz karácsonyi dalok bekerültek a flamenco művészek repertoárjába. A flamenco legerősebb hatása éppen Jerezben érzekelhető leginkább, és a zambomba mellett olyan hangszereket is elkezdenek használni, mint a gitár, a cajon és a timbal. Az előadott repertoár minden esetben vallási eredetű, és a romantikus flamenco-hagyomány átadja a helyét a népdaloknak és a karácsonyi énekeknek. Miután 2010-ben az UNESCO felvette a flamencót az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára, néprajzi jelentősége miatt az Andalúz Autonóm Kormány a zambombát is bejegyezte az Andalúziai Történelmi Örökség Általános Katalógusába.
