Franco Zeffirelli filmvilágát idézik Papp Janó jelmezei, amelyek átemelnek ugyan letűnt idők korába, de az ábrázolt emberek és dilemmáik, a megjátszott tétek nagyon is maiak. Mindezt a néző a nápolyi udvar lakójaként nézheti meg.
Ha a „színházcsinálók” biztosra akarnak menni, akkor a bohózatok bohózatához nyúlnak, ez pedig nem más, mint a Boeing Boeing (Leszállás Párizsban). Camoletti komédiája még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, ugyanis ez a világon legtöbbet játszott vígjáték!!!
Előadásunkat Lois Lowry Az emlékek őre című regénye alapján hoztuk létre, mely első pillantásra egy tökéletesnek tűnő társadalomban játszódik, ahol minden a legnagyobb tökéletességben zajlik. Nincs igazságtalanság, nincs bűnözés, erőszak, éhezés, ahol harmóniában élhetnek az emberek. Ez azonban csak a látszat, a tudástól megfosztott emberek kánaánja. A tökéletes utópiából lassacskán kirajzolódnak azok az elemek, amelyek rámutatnak az eszményi világ mögött megbúvó anti-utópikus jellemzőkre.
A társulat Bernarda Ballada című ÚJ előadása elsősorban a tánc nyelvén beszél. A dráma részleteiből és a szerző egyes költeményeiből álló szöveg és a folklórból merítkező zenei világ segítségével a mozgás, a tánc által idézi meg a lorcai költőiséget és érzelmi telítettséget, a szenvedély elsöprő erejét.
Tegnap a budapesti állatkertből, eddig tisztázatlan körülmények között, megszökött egy tigris. Ahhoz, hogy megértsük a történtek körülményeit, megpróbáltuk dokumentálni a tigris minden lépését, mióta elhagyta a tigrist.
„Őrült vagyok? Én vagyok őrült, vagy a kor, amiben élek?”
Monodráma a tragikus sorsú Camille Claudel életéről; valamint korrajz a XIX. századi Franciaországról, társadalmi megítélésről, a női egyenjogúság hiányáról, szabadságvágyról...
Mentőakciók szárazon és vízen, levegőben vagy akár a föld alatt! Lehetetlen nem létezik, csak újabb kalandok és tengernyi izgalom. Végre itt a Bábszázad, akik színre viszik a mancsokat.
Richard Willey, a kormány egyik sikeres, fiatal minisztere gáláns kalandra készül az ellenzéki frakció
titkárnőjével (Jane) egy patinás hotelben. Az este azonban nem kezdődik a legjobban, hiszen a szobába belépve, azonnal találnak egy ”hullát” az ablakban.
Egy vidéki kulturális intézményben leváltják az igazgatót: épp a régi igazgató búcsúztatása és az új igazgató beiktatása zajlik. Itt van a minisztérium képviselője, a helyi önkormányzat kulturális felelőse, a régi igazgató és kirúgástól rettegő munkatársai, és itt van az új, fiatal igazgató is, egy baráttal, kinek szerepe még homályos. Az igazgatótanács tehetetlenül követi az eseményeket, jóváhagyásukat senki sem kéri. Furcsa módon szinte mindenkit elkísér a házastársa is a ceremóniára, és lassan rájövünk, hogy ez a közpénzből működő intézmény valójában egy családi vállalkozás, aminek felkavart állóvizét magánéleti viharok is fodrozzák.
Lenni vagy nem lenni? – Micsoda kérdés! – harsogja a kicsavart hamleti létkérdést Akárki, Borbély Szilárd drámájának egyik szereplője, hogy aztán egy-egy rövid egyfelvonásos erejéig a fogyasztói társadalom tipikus, elsősorban (kül)városi alakjai is feltűnjenek az élet színpadán, majd ugyanilyen váratlanul el is merüljenek a feledés színházi süllyesztőjében.
Az ArtMenők és a HODWORKS közös előadása azt az egyszerű, ám rendszerszinten mégsem evidens állítást erősíti, miszerint itt az ideje, hogy a kortárstánc világa inkluzívabb legyen és helyet biztosítson a rég meghaladott normatív elképzelésektől eltérő szereplők számára is.