• program


    Érzelem és értelem

    Érzelem és értelem

    Mi lehet a közös egy virtuóz, pergő, tréfásan ránk kacsintó Mozart-nyitányban, egy belső vívódásokkal teli, nagy tömbökben vonuló, későromantikus Sibelius-hegedűversenyben és egy, az elsőt nem huszonkét évvel, hanem alig pár hónappal követő napfényes, sikeres Brahms: 2. szimfóniában?

     Læs mere

    Nincs aktuális előadás

    Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!

    Last event date: Tirsdag, 27. Februar 2018 19:30

    Furcsa módon: a bátorság. Mozart a Figaro házassága c. opera megírásával tökéletesen szembe ment azzal a hatalommal, mely Franciaországban indexre tette a mű alapjául szolgáló Beaumarchais-színdarabot, Bécsben pedig még 1785-ben is tiltólistán tartotta azt. Ezért nemcsak a zene, de maga a megírás ténye is üggyé vált. Jellemző az eredeti színdarabot övező egykori zavarodottságra – a téma felettébb kényes: az első éjszaka kegyúri jogát érinti –, hogy a francia király engedélyezte ugyan a mű előadását, de a párizsi színpadi bemutató akkora botrányt kavart, hogy azonnal börtönbe is záratta a drámaírót. Ezek után a Figaro-ból operát írni, arra egyáltalán engedélyt kapni önmagában felért egy kisebb fegyverténnyel. E habkönnyűnek „látszó” mozarti gyönyör mögött tehát nem kevés politikai villám cikázott.

    Ennél komolyabbakkal – saját lelkének gyötrelmeivel – már csak Jan Sibelius találkozott, amikor nekiveselkedett egyetlen hegedűversenye, sőt: egyetlen versenyműve megkomponálásának. Rengetegen rajonganak e darabért. Az elejétől a végéig minden taktusban hallható az a kitöréseiben is helyben járó, töprengő belső harc, szenvedés, melyet a szerző vív saját hangja megtalálásáért – azért, hogy végre egyedi, sibelius-i módon szárnyalhasson fel a lelkében kavargó mondanivaló. Nagyon vékony a mezsgye a már ismert romantikus fordulatok és a keresett saját hang között. 1904-ben vagyunk, mondhatni, már időn túl egy ilyen hangütésű romantikus darabhoz. A szerző hallhatóan hánykolódik az egyéni sibelius-i hangütés és a vonalszerűen szárnyaló, szabályosan megírt mendelssohn-i, csajkovszkiji, bruch-i utánzatok haladós csábítása, a múlt szolgai követése között. Az eredmény: végig saját hangra törekvő, nagyon összetett, technikailag rendkívül izgalmas, az első tételben is belső kadenciával megszakított, nagy tömbökben töprengő versenymű, mely indulatos kitöréseiben sem képes jó ideig túllépni e problémán. Szerzőnk csak a mű végén meri megalkuvás nélkül felvállalni magát – de végül megtörténik az áttörés, megszületik az egyedi, az igaz hang, mely azonnal igazolja is az előző tételek jogosságát. Nem véletlen, hogy az 1904-es bemutatót követően – amelynek sajátos létrejötte is megérne egy önálló fejezetet – 1905-ben nagyon alapos revíziónak vetette alá a művet Sibelius, s ő maga pedig csak 1924-ben dirigálta először.

    Ennél nagyobb töprengései már csak Johannes Brahms-nak lehettek, amikor végre vette a bátorságot, és túltéve magát a „Beethoven után szimfóniát írni?” - bénító dilemmán, 1876-ban befejezte a már 1854 (!) óta foszlányokban létező, dédelgetett 1. szimfóniáját. A jelek szerint még a darab bemutatóját követő epés „Beethoven X. szimfóniája” - jellegű kritikák sem ingatták meg abban a hitében, hogy igenis van mondanivalója ebben a zenei formában, van olyan saját hangja, melyet felvállalhat, noha alig pár hónap múlva, 1877-ben befejezett 2. szimfóniájáról – hangversenyünk záró darabjáról – is, mint egyfajta „pasztorálszimfóniáról” írtak a korabeli kritikák. Amely vélekedés egyébként igaz is, de egyértelműen hallható: szerzőnk tisztelete a nagy előd, Beethoven iránt immár csak tisztelet, amely bizonyos fordulatokban van csak jelen. A szépen hangszerelt, klasszikus hatású, gyönyörű témákat felvonultató darab harmóniameneteiben, feszültségpontjaiban és oldásaiban már a jellegzetes brahms-i világot kapjuk. A záró tétel férfias dinamizmusa, ujjongó optimizmusa pedig messze túlmutat e mű befejezésén: merjünk nagyok lenni, merjük felvállalni magunkat; higgyük el: értéket képviselünk, olyan egyediséget, melyre joggal lehetünk büszkék. Ennek látványos kifejeződése, a megtalált saját hang, a szimfónia-komponálás sikere feletti jogos, brahms-i öröm megjelenése e pazar mű záró tétele, s egyben mottója is hangversenyünknek: akár a politika, akár saját lelkünk kételyei, akár a nagy elődök talán túlzóan bénító tisztelete is áll az útjába, a saját hang, az alkotás, a darab előbb-utóbb mindenképp felszínre tör. Csak akkor érezhetjük: igazat beszélünk, komponálunk, írunk, ha a mű abban az ideális formában, azon a hangon, csorbítatlan teljességben születik meg, ahogy lelkünk legmélyén bennünk él. Ennek felvállalása azonban nem kis bátorságot kíván, mert először is nekünk magunknak kell elhinnünk: jó az, amit csinálunk és van jogunk helyet követelni az alkotók között. Mozart, Sibelius, Brahms e darabjai nemcsak megkapó zenei szépségük, de keletkezésük körülményei miatt is tökéletes példái e folyamatnak.

    Műsor:

    Mozart: Figaro házassága – nyitány K492
    Sibelius: d-moll hegedűverseny Op. 47.
    Brahms: II. (D-dúr) szimfónia, Op. 73.

    Közreműködik:

    Szabadi Vilmos - hegedű
    Kodály Filharmonikusok Debrecen

    Vezényel: Káli Gábor - Nürnberg

    Aktuelt


    Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. A józsefvárosi Nagytemplom utcai bérházban pedig izgatott a készülődés. Pünkösdi Kató színinövendék a Csókos asszony címszerepét játssza. Ünneplik őt meg eljegyzését Dorozsmay Pista zeneszerzővel. A vőlegény azonban átmulatja az éjszakát, zálogba csapja a jegygyűrűket, és megszökik Rica Macával. A botrányos megcsalatás után érkezik Tarpataky báró, a híres mecénás. Katónak pedig dönteni kell: palota és gazdagság, csillogással kecsegtető siker vagy a szegényes bérházban eltöltött élet boldogságra vágyakozva. Zerkovitz Béla egyik legnépszerűbb, örökzöld, operettje csupa humor, szenvedély, szerelem, színház a békebeli Pestről, amikor olyan slágerek csendülnek fel többek között, mint az Asszonykám, adj egy kis kimenőt, az Éjjel az omnibusz tetején, a Gyere, te nímand, a Mi, muzsikus lelkek, valamint a műfaj és a darab emblematikus dala, a Van a Bajza utca sarkán... kezdetű sláger.

    „Nem fiatalok. Nem szépek. Nem hibátlanok. De ma este színpadra lépnek, és le sem engedjük őket, míg nem marad – alul semmi!”

    A Neoton Família az egyik legnépszerűbb magyar popzenei együttes. Angol nevük: Newton Family, ezutóbbi néven jelent meg több lemezük Japánban, Nyugat-Németországban, Argentínában és Spanyolországban.

    PÅ PLAKATEN


    Erre a koncertre nem kell kiöltözni, nem tart órákig, cserébe barátságos és közvetlen a hangulat, amit még oldottabbá tesznek Fischer…

    Obs! Indkøbskurvens tidfrist udløber snart!
    tilbageværende tid
    00:00

    enhed(er) i kurven

    total:


    Tiden er udløbet. Start venligst forfra med at vælge billetter.





    © Minden jog fenntartva - MusicalInfo.hu 2006-2016