Molnár Ferenc: Játék a kastélyban
anekdota három felvonásban
Molnár Ferenc nászútjáról visszaérkezve Bécsbe, két egymásba nyíló szobát nyittatott színésznő feleségével a Hotel Imperialban. Darvas Lili egész nap a német nyelvet gyakorolta fáradhatatlanul: ugyanazt a sort akár ötvenszer is elmondta egymás után Az Orleans-i szűz, a Barnhelmi Minna című darabokból, vagy éppen Goethe Egmontjából. Molnár egy délután hazatért szobájába Ruttkai Györggyel. A szomszédból Darvas hangját hallották, pontos németséggel és hiteles természetességgel azt mondta: „Szeretlek! Szeretlek!” Mindketten megdöbbentek. Kinyitották az ajtót, ott találták Lilit dr. Hockkal, a nyelvtanárral.
Állítólag ez adta az ötletet Molnár kétségtelenül legvirtuózabb vígjátékához, a Játék a kastélyban-hoz, melyben Turai és Gál, a híres operett-szerzőpáros egy olasz tengerparti nyaralóba érkezik a fiukként istápolt ifjú zeneszerzővel, hogy a kész új darab hírével meglepjék a primadonnát, aki nem mellesleg a tehetséges komponista mennyasszonya. Meglepődni azonban nekik lesz okuk, amikor a papírvékony szállodai falaknak hála fültanúi lesznek a művésznő és egyik színészkollégája szerelmi légyottjának. Megmenthető-e az operett, elkerülhető-e a botrány, meg lehet-e kímélni a fiatal szerelmest a csalódástól?
Turai és Molnár Ferenc mindenesetre teljes színházi arzenálját, összes trükkjét beveti a siker érdekében, és ezzel kezdetét veszi az igazi színpadi bravúrról szóló bravúros komédia, melyben szétválaszthatatlanul összegabalyodik valóság és látszat, igazság és hazugság, élet és színház.
