Egy biciklin és egy triciklin utazó vándorszínész bárhová érkezik, erdőbe, mezőre, ligetbe, vagy játszótérre, ha kinyitják útipoggyászukat, mesék röppennek ki belőle. De milyen mesék?
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
A történet alapszituációjában egy idősödő bábszínész, aki még a pályán szeretne maradni, felismeri testi hanyatlását, felkeres egy személyi edzőt abból a célból, hogy jobb fizikai kondícióba hozza. Sportolni kezd. Edzés közben a tornagyakorlatok művészi mozdulatokká, koreográfiákká, a tárgyak (hajcsat, bőrönd, sál, takaró, kalap stb.) bábokká, a kerékpárok pedig díszletekké alakulnak át.
A darab három magyar mesét dolgoz fel, három különböző történet három különböző bábtechnika, három különböző morális üzenet. Kányádi Sándor „Mesemorzsa” című írása a becsületességről szól, „A három pillangó” című népmese az elfogadás, valamint a közösségi összetartozás fontosságának kérdését mutatja be, „A három kívánság” a kapzsiság, telhetetlenség, illetve a házas élet nehézségeinek megoldásairól szól. Előadásunkat egy ráadásmesével fejezzük be, melynek címe „A répa”, és amelynek a nézőközönség is aktív résztvevővé válik.
Játsszák: Soós Emőke, Berndt Richárd
Alkotók Dramaturg: Kovács Petra Mozgás: Mlinár Péter Látvány: L. Deák Réka, Lenkefi Zoltán Rendező: Soós Emőke
Egy olasz halászfalu. Sós levegő. Pizzaillat. És lüktető feszültség.
Üdvözlünk Chioggiában – egy isten háta mögötti tengerparti faluban, ahol a frissen sült pizza illata keveredik a sós széllel, a tésztagyúrás hangját pedig egyre hangosabb szóváltások szakítják félbe. Itt élnek azok a nők, akik gyönyörűek, temperamentumosak, és legfőképp: férjet akarnak. De nem akármilyet – és nem akárhogyan. A férfiak ritkán vannak otthon – a tenger viszi őket, gyakran végleg. Így minden hazatérő férfi igazi főnyeremény. Meg is indul a harc értük: csetepaték, cselszövések, féltékenységi jelenetek, sírás és kacagás forgatagában. Néha annyira elszabadul a káosz, hogy repül a pizzatészta, a paradicsomszósz beteríti a fél falu lakosságát, és mindenki arca maszatos lesz – de csak addig, míg elő nem kerül a tökfagyi, minden chioggiai nő kedvence, amit aztán békülésként boldogan nyalogat mindenki.
Goldoni klasszikusa szenvedélyes, sodró, és ízig-vérig olasz. Itt az emberek nem szégyellik az érzéseiket: kiabálva, csókolva, kacagva, balhézva élik az életet. Mediterrán temperamentum, csípős női nyelv, szívből jövő káosz és felszabadító nevetés – ez a vígjáték olyan, mint egy olasz családi ebéd hangos, fűszeres, néha repül valami, de a végén mindenki jóllakik – főleg nevetésből.
Egyszer mindenkinek el kell mennie Chioggiába. Legalább egy estére. Hogy férjet talál-e, azt nem ígérjük. De hogy nevetni fog, az biztos.
Képzeld el, hogy belépsz egy repülőtérre… és onnantól már nincs visszaút.
A neonfények alatt a terminál színpaddá válik, a váróterem díszletté, a beszállókapu pedig egy titkos ajtóvá, ami egy másik világba vezet.