Már-már gutaütést kap a szinte lehetetlennek tűnő vállalkozástól, infarktust az emberek értetlenségétől, mégis tűzön-vízen át akarja a jót, a boldogságot másoknak. Nélküle talán nem is sikerülne. Ez az ember egy velencei - tehát idegen Chioggiában - aki arra vágyik, hogy befogadják. Mert bár velenceinek lenni jó, chioggiainak lenni még jobb.
A háború mindent elvett tőlük – az otthonukat, a családjukat, a gyermekkorukat. Bandába verődve, éhesen és fázva járják az utcákat, hogy valahogy túléljenek. Mégis kapaszkodnak az életbe.