Csajkovszkij: DIÓTÖRŐ – Keresztmetszet (klasszikus balettelőadás 50 percben)
Pjotr Iljics Csajkovszkij utolsó balettje és egyben utolsó színpadi műve alapjául E. T. A. Hoffmann: A diótörő és az egérkirály című meséje szolgált. A történet karácsonyeste játszódik. A tíz év körüli kislány, Marika és családja meghívott vendégeikkel együtt tölti az ünnepet. A gyerekek figyelmét egy későn érkező vendég vonja magára. Ő Drosselmeyer úr, aki Marikának egy különleges diótörő babát hoz ajándékba. Amikor az ünneplés a vége felé közeledik és elbúcsúznak a vendégek, Marika aludni tér. Álma azonban rendkívül valóságos és izgalmas; ezt láthatjuk megelevenedni a színpadon, és tulajdonképpen ez a történet
kibontakozása.
Marika ajándékként kapott, fából faragott diótörő bábúja gyönyörű hercegként lép elő, aki magával viszi a kislányt, mint Mária hercegnőt egy varázslatos utazásra. Indulás előtt azonban még meg kell küzdeniük az Egérkirállyal, aki hadsereget küld Marika ellen. A hatalomra törő egereket a Diótörő nagy csatában – és Marika segítségével – legyőzi. Így elindulhat a Herceg és a Hercegnő a varázslatos birodalom felfedezésére. A birodalom lakói táncukkal gyönyörködtetik a vendégeket. Egészen az ébredés pillanatáig... A darab végén
Marika felébred, és boldogan öleli magjához a diótörő bábut.
A koreográfiát jeles elődök után a Magyar Táncművészeti Egyetem oktatói készítették, és a Magyar Táncművészeti Egyetem növendékei és hallgatói adják elő.
